Folyt. köv.
Mondtam Melusnak, hogy kérdezze meg a Ricsit mért bújkál előlem. Erre Ricsi végre elérhető lett és beszéltünk. Megkérdeztem mért bújt el. Aszonta, mert nem akarta, hogy nekem szar legyen. Erre én: Nem szeretsz már? Aszondja de, túlságosan is. Meg hogy ez férfi logika, azt gondolta, így majd elmúlik, ha nem beszélünk.
Csak nem érti meg, hogy nekem meg szar, hogy eltűnik napokra szó nélkül. Mert érted, mondja azt, hogy petra, nekem szar így, ne beszéljünk, nem akarok szerelmes lenni beléd, vagy valami, de így nagyon rossz volt nekem.
Aztán mondtam neki, hogy Hegó nem jön velem Belgiumba, szóval egyedül megyek és azt mondta lakjak náluk. Erre én mondom, hogy nem akarok, mert félek a szüleitől. Erre ő: tőlem kell félned :))))
Aztán aszonta, fél, hogy még ennél is jobban megszeret és akkor az újabb elválás után még jobban fog fájni.
Én ha kapcsolatról van szó, halálosan komolyan gondolom, kizárólag hosszútávra. És hűséges vagyok, száz százalékosan, és ha bánt valami, rákérdezek. Ha tudom, hogy a másik fél megbízható, akkor az övé vagyok, kész.
Persze, hogy nagyon rossz, hogy nincs itt velem a Ricsi! De elég a tudat, hogy szeret és hogy én is őt, ahhoz, hogy kibírjam. Persze ha jön más és szerelmes leszek, akkor nyilván lépek, és vagyok természetesen annyira korrekt, hogy elmondom neki. És tőle is ezt várom.
Nem tudom mért csinálja azt sok hapsi, hogy ha már nem kell neki a csaj, akkor elkezd bunkó lenni vele, hogy a csaj dobja ki őt, és neki ne kelljen ezzel szarakodnia. Ez undorító viselkedés. Velem is csinálták egyszer, hát kurva szar volt. Mert ha megmondja, hgy figyelj, nem szeretlek már, akkor felfogom vettem és tovább állok, ennyi. De ha köcsög, azzal meg kibaszott nagy fájdalmat okoz ám egy olyan embernek, aki szereti őt és soha sem bántaná. Nincs lelkiismerete az ilyennek? Nem tudom. De sok nő szenved iszonyúan ám ettől. Ha valaki megtisztel azzal, hogy szeret, azzal illik korrektnek lenni.
Jó éjt.
