Volt minden féle, de leginkább utolsó kapaszkodások a nyárba, szorítom magamhoz, olyan erősen, ahogy csak az erőmből kitelik, és imádom, és élvezem, és jól vagyok nagyon.
Legtöbbet a gólyákkal vagyok, mert annyira jó kicsit kitörni a megszokott emberekből, például a tegnap esti buliban lévő formákat egytől egyig ott ismertem meg a gólyatáborban, tehát két hete még assssem tudtam kik ők, és most őrületes hepajokat nyomunk, majd fotókat is teszek fel!!
Istenem, ma esküvőn voltam, a Balázsék esküvőjén.
Szeretnék szerelmes lenni. Rég voltam az. Utoljára a Ricsibe, de eszelősen.
Írnék most egy csomót, gondolatok, meg minden, annyira tele van az agyam, de még mindig nincs netem, de most már talán lesz hamarosan. Jó lenne írni sokat, mindenről, mint két hónapja...
Nézd már, hiányzom magamnak! :D
Á, annyi minden volt most, nagy a nyüzsgés, új emberek, új élmények, meg jaj, mennyi minden!
Beának meg BOLDOG SZÜLINAPOT!! Utólagosan is :))
Holnap is buli van, jaj, mindjárt vége a nyárnak. De még szorítom magamhoz. De még nem kell erősen, úgy érzem szívesen marad még önszántából is.
Szeretem a nyarat. De az őszt is nagyon. Meg a telet. A havat. A tavaszt, és aztán hopp, itt is a nyár újra.
Hát ilyen az élet.
"A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne."
/Pilinszky J./
Ez az idézet volt Balázsék esküvői meghívóján, és úgy sújtott le rám ez a pár sor, hogy könnybe lábadt a szemem. Magam sem tudom mért.
Szeretek.
