2005-02-13 12:00

Leírom mi a nagy helyzet.

Nem régiben találkoztam valakivel egy nagyobb jellegű társasági összejövetelen. Sokat beszélgetünk, és kedves volt, és szimpatikus, és minden egyéb pozitív tulajdonság.
Aztán pár nappal később írt egy sms-t, hogy nem érnék-e rá, én pedig pont nem értem rá, már nem is tudom miért. Na, mindegy. Aztán írt egy imél félét, hogy ha gondolom, ő szívesen megismerkedne velem, én pedig örültem, mert én is hasonló képpen gondoltam :) Fel is hívtam rögvest, hogy ráér-e most azonnal. És ő ráért, és találkoztunk este. Elmentünk Grinyóba, beszélgettünk egy csomót, és jól éreztem magam. Aztán rá pár nappal megint megbeszéltük, hogy találkozunk, és találkoztunk is, ezúttal Mélypontban az én barátaim társaságában. De ők nem sok vizet zavartak, mert végig csak egymással beszélgettünk, és közben söröztünk, és megint nagyon jól éreztem magam vele. Csak nem igazán értettem, hogy most mi van, mert a sok beszélgetés valahogy a barátkozás irányába terelt minket azt hiszem. És akkor nem értettem, hogy most mi is van. Aztán tegnap is találkoztunk. Meghívott hozzájuk egy vacsorára, amit Ő főzött (őrület, nem!? :)), aztán megint beszélgettünk, egymástól kábé másfél méterre végig. Lehet, hogy anyira félelmetes vagyok, hogy nem mer semmit csinálni? Vagy lehet, hogy nem volt elég egyértelmű neki, hogy azonnal találkozni akartam vele, miután tisztán láttam a képet a levele elolvasása után? Nem értem. Nehéz ám most ide írni, anélkül, hogy még véletlenül se bántsam meg. Mert azt nem szeretném. Asszem jól érzem magam vele igazából. És legfőképp nem szeretném, hogy sürgetésnek tűnjön a dolog.
Aztán indulni kellett, mert uccsó troli idő volt, de azt jól lekéstem, és akkor arra gondoltam, hogy mégis maradok, de addigra már (teljesen jogosan) áthívta egy barátnőjét, és akkor meg már nem akartam maradni. Hát ez történt.

Aztán még délután itt volt Andi, ja és kurva beteg voltam, és még most is az vagyok egy kicsit. Ez nem jó.

Ma Nagyinál ebédelünk. Rendet kéne raknom.

Faszomba. Most kezdődik a suli, aminek örülök nagyon, de közben meg nem annyira, mert most kevesebbet lehet bulizni, és élni.

Nem baj. És minden nap 8tól van órám és minden nap minimum fél 6ig bent vagyok. Remek. Jó szopatós félév lesz ez.

Á, most szar a kevdem.

Na, lépekkk

23:56

Na!

Nagyi után találkoztam Bazsival, voltunk az Ázsia centerben, hogy a barátnőjének vegyen ezt-azt, amihez esetleg kellhet az én segítségem is! Széjjel röhögtük magunkat!! Visongtunk, komolyan, király volt!
Aztán vissza, mert mentünk az ő próbatermébe neki. Ot voltak a többiek, én meg nem ismerem őket igazán, szal leléceltem. Épp gyaloglom hazafelé a nagy hidegben, és hív Páfrány, hogy ráérek-e és mikor hol! Mondom, hogy persze, azonnal!!
Oké. Deákon találkoztunk, és mentünk Mélypontba! Ott csomót beszélgetünk, jó vele beszélgetni, mert kurvára bírom a hangját, meg ahogy beszél, meg ilyenek, szóval tök jó volt!
Aztán kibaszott nagy ciki volt, mert kikísért az uccsó buszomhoz, és báz, ki jön oda egyszercsak????? Az Ati. És kivel nem lett volna éppen a leginkább kedvem találkozni???? Az Atival. Világégés. Felszálltam a járműre, Ati is, egy darabig álltunk, atán ő leszált én meg mentem tovább!
Aztán most itthon vagyok!
Holnap Andival színház, zsír! És Valentinnap. F.U.C.K. V.A.L.E.N.T.I.N. nap. Ennél nagyobb badarságot még soha sem hallottam! Mi az, hogy legyen egy nap, amikor megajándékozod a szerelmed???? Bazmeg, minden nap megajándékozom, és minden nap szeretem, mert ez a kapcsolat lényege!! Szóval őrület!!
Na, de most beszéltem Bazsival, és most meg írtam Páfránynak, és most megfürdöm, fogatmosok és jól lefekszem.

Még mindig beteg vagyok, és fáj a torkom, de valami elbaszottul!!

Csók