2005. 03. 28.
Szupertitkos bejegyzés!!! Kérlek, ha eltudod olvasni, tartsd titokban. Nem szeretnék fájdalmat okozni a számomra legfontosabbnak azzal, hogy ezt nyilvánosságra hozom. Szóval ez az én titkom. Meg most már a Tiéd. Köszönöm.
Előzmények:2004. 04. 10. körül.
26-án Beánál épp a Dörtidenszinget néztük, amikoris megcsörrent a telefonom! Ismeretlen pannonos szám. Felveszem: Igen? Petra? Mondom aha. Szia, Ricsi vagyok. Sokkat kaptam, meghaltam és csak azt hajtogattam, hogy úriten, szia, úristen, szia. Aztán mondta, hogy itthon van 2 hétig, és hogy akarok-e találkozni vele. Mondtam, hogy nem tudom. Erre megkérdeztem, hogy ő akar-e, és mondta, hogy igen. Mondom hogy oké, de most nem jó, meg holnap sem, de még hívjon.
Aztán este RÉSZEGEN felhívott. Nos, kit hív fel az ember részegen???? Akibe szerelmes. Aztán írt egy ilyen sms-t éjjel: sose találok nálad jobbat Petra! Te azért szereTTÉL aki vagyok. Buta voltam, meg egy kicsit te is. Sose felejtem el azt a csodás hetet... veled. Nem kéne oltanod, csak kimondani, hogy nem akarsz látni. Szép álmokat neked, és sok sikert a suliban. Csók!
Kész lettem! Nem bírtam aludni, ezen rágódtam, mert tényleg durva nagy szerelem volt a mienk! De aztán elment Belgiumba 3 évre. Most meg itthon van újra. Biztosan tudtam, hogy nem akarok semibe se bele bonyolódni, mert sok minden történt azóta, Páfránnyal nagyon jó, és minden alkalommal jobb, de mégis nagyon meg voltam kavarodva.
Aztán másnap felhívtam, hogy találkozzunk (hétfőn). De ő már tegnap este hívott, hogy MOST AZONNAL LÁTNI AKAR, és idejön hozzánk. Találkoztunk a Pecsa előtt, Andi is velem volt, végig bőgtem a trolin, hogy életem szerelmét most egy év után újra látom, és hogy hogy kibasztak velünk az égiek. Leszálltam, ő meg ott állt kurva idióta hajjal, én a nyakába borultam és bőgtem, mint egy gyerek. De rögtön tudtam, hogy én belé már soha sem leszek szerelmes. És ez megnyugtatott.
Aztán hazagyalogoltunk hárman. Mesélt, hogy mi van vele, meg én is, aztán leültünk nálunk a játszótéren, Andi felment. Láttam Ricsin, hogy még mindig szeret és szeretné, ha lehetne valami köztünk újra, mint egy éve. Én nem hagytam magam, megölelt, aztán megint bőgtem, dühös is voltam, hogy hogy hagyhatott itt, és hogy úristen, újra itt vagy, nem hiszem el.
Aztán néha megfogta a kezem, láttam, hogy ő is kész van, és láttam, hogy akar engem, ha csak egy csókra is, vagy bárhogy, csak hozzám érhessen.
Aztán feljöttünk, Andi bement Gerihez dumálni, Ricsivel meg csak öleltük egymást, bőgtem, aztán simizte a kezem, meg a vállam, meg mindent, amit elért, és nyugtatni próbált. Aztán mondta, hogy neki minden emléke meg van, a buszjegy, a karkötő, meg minden, aztán lefeküdtünk az ágyamba, és csak ölelt és én is őt, és meg akart csókolni, de elfordultam, mert én nem akartam egyáltalán, erre megkérdezte, hogy mért, mondtam, hogy csak, erre megkérdezte, hogy járok-e valakivel, mondtam, hogy igen, kérte, hogy meséljek róla, pár dolgot mondtam, de aztán abbahagytam, mert láttam, hogy belehal, aztán ölelt, puszilgatott, meg akart csókolni, de nem hagytam, aztán csak ölelt, szagolta a nyagam és folytak a könnyei, durva volt, de biztosan tudtam, hogy túl vagyok rajta. Én nagyon nagyon örültem ennek.
Aztán elment.
Ma is találkoztunk, késett, mert elfelejtette átállítani az óráját a hülyéje. Mindig meg akarta fogni a kezem, és meg akart csókolni, de nem hagytam egyszer sem, mert nekem ez nem kell egyáltalán, és mondta, hogy szeret, én nem mondtam semmit. Láttam, hogy fáj neki, és ez szar volt, de hát ez van. Nem gondolhatja ő se komolyan, hogy megint végig akarok menni azon a szívszaggató szenvedésen, mint tavaly, amikor azon a kibaszott vasárnap elment. És én már megváltoztam, főiskola, Páfrány, ÉLET, és nekem ő már nem kell.
Aztán voltunk Cserkóban, és megint megölelt, de hiába, én nem érzek semmit. Neki is van csaja, csak őt nem érdekli, mert engem szeret. Szar. Talán ha úgy alakul, hogy végleg hazajön, akkor meglátjuk hogy állunk, de addig nekem nem kell semmi.
És Páfránynak meg szar, hogy nem mondhatom el, mert ő tudja, hogy régen mennyit jelentett nekem Ricsi, és nem szeretnék neki fölöslegesen aggodalmat okozni, bár én tudom, hogy nincs miért, de ő akkor is elbizonytalanodna, és azt nem szeretném. Jó vele. Legjobb.
Hát ez volt. Durva. Nemrég írt Ricsi, hogy a barátnőjét lePetrázta, és nehezen jött ki a szituból. Oltás.
Szóval örülök, hogy így alakult, nem fáj, nem érzek, Ricsi elmúlt. Hatalmas megkönnyebbülés. Hatalmas.
2005. 03. 30.
Tegnap Bazsi koncert után jó lett volna találkozni vele. Kicsit néha eszebejut, hogy világ legszebb szerelmespárja voltunk, és elönt a nosztalgiafless, és néha azt is haluzom, hogy szerelmes vagyok a Ricsibe. De persze többnyire rájövök, hogy nem. Szóval felhívtam, hogy nem jön-e át. Aszonta breteg, és az apja kitalálta valahonnan, hogy agyhártyagyuszkója van, és ezért ne mehet sehova. Aztán írt, hogy nagyon jönne, és ha elaludtak a szülei, átjön. De felhívtam, hogy hej, ha breteg vagy, ne gyere, mert nem venném a lelkemre, ha megbetegednél nagyonba. Most meg nála van a csaja csüt estig, talán utána látom még a héten. Szar az egész, hogy így alakult. Elmúlt. Soha nem lehet folytatása. Nem baj.. Lesz jobb :) Remélem...
Jó éjt, még folytatódik a sztori...
