Na, meg is írtam :)
Szeretettel és örömmel köszöntöm Önöket Vladimir Nabokov Lolita című csodálatos regényének felolvasóestjén!
Engedjék meg, hogy megelőlegezve bizalmukat, kiemeljek egyet a mű kiváló jelenetei közül!
"- Kezemmel eltakartam az arcomat, s a legforróbb könnyek bugyogtak föl belőlem, melyeket valaha is ontottam. Éreztem, ahogy végig kígyóznak ujjaim között, le az államra; ahogy perzselnek; az orrom eldugult, nem tudtam abbahagyni, és akkor megérintette a csuklómat. - Meghalok ha hozzám érsz! - nyögtem - Biztos, hogy nem jössze velem? Nincs remény? Csak ennyit mondj!"
E fájdalmas és gyötrelmes szerelmet feltáró regény, amely 1956-ban került először nyomtatásba, első gondolatai 1939 végén kezdtek körvonalazódni a nagyszerű, orosz származású íróban, mikor egy sérülés következtében hosszabb ideig feküdni kényszerült.
Az ihletet egy 1939-ben megjelent hírlap újságcikke adta, melyből először egy 30 oldalas novellát írt Nabokov.
A novellában egy közép-európai férfi halálosan beleszeretett egy 12 éves gyereklányba, és Arthur, a férfi, céljának elérése érdekében feleségül vette annak édesanyját, aki rövidesen meghalt egy véletlen baleset következtében. Miután Arthur egy szállodai szobában kudarcba fúlt kísérletet tett az árva elcsábítására, teherautó alá vetette magát.
A novellát pár közeli ismerősének olvasta csak fel, de elégedetlen volt vele, így 1940-ben, amikor Amerikába költözött, megsemmisítette.
1949 körül még mindig nem hagyta nyugodni a novella. Megmunkáltabb szerkesztés után kiáltott, s ez rávette az írót egy újfajta megközelítésre. Ezúttal angolul kezdte írni. A gyermeklány - némi ír beütéssel - lényegében ugyanaz a gyermeklány volt, és az alapvető elvenni-a-mamát ötlet is megmaradt, de mindettől eltekintve az írás új volt, és egyre inkább regény-szárnyakat kezdett bontogatni.
A félkész művet nem egyszer készült elégetni az író, de megállította a gondolat, hogy a megsemmisített könyv szelleme élete végéig kísérteni fogja.
Éveken keresztül alakult a regény Nabokov keze alatt, mígnem 1954 tavaszán befejezte a kéziratot és kiadó után nézett. Kikötötte, hogy a mű kizárólag névtelenül jelenhet meg, de ráébredt, hogy az álarc félrevezeti az indítékát, és hamis képzeteket kelthet az olvasóban.
Négy cég olvasta végig a gépiratot. Sorra visszautasították. A visszautasításuk oka nem az volt, ahogy a témát kezelte, hanem maga a téma. Akkoriban három téma számított tabunak az amerikai kiadóknál. A másik kettő a dicsőséges sikerrel végződő, temérdek gyermeket és unokát eredményező néger-fehér házasság, és a szélsőséges ateista, aki boldog, hasznos életet él, és álmában hal meg 106 éves korában.
Miután végül az Olympia Press Párizsban kiadta a könyvet, egy amerikai kritikus megjegyezte, hogy a Lolita Nabokov romantikus regényeivel folytatott szerelmi románcának csúcspontja. De az író elhatárolódott ettől a kijelentéstől, mert nem lehetett helytálló a kijelentés, hisz rengeteg műve meg sem jelent angol nyelven. Az anyanyelvét ugyanis - az orosznyelvet - olyan fantasztikusan tudta fölhasználni, hogy szavainak megigéző hatását csak fáradságos munkával lehetett visszaadni bármilyen nyelvre való fordítása során.
Most pedig következzen a várva várt mű, a főhős, Humbert Humbert - az elvetélt író - és gyermekkorú szerelme, Dolores Haze lehengerlő története.
És most - hogy újra az író szavaival éljek - tekintsenek e töviskoszorúra!
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket és varázslatos estét kívánok Önöknek.
