És valóban félelmetes volt.
(nem, ez nem félelmetes. Tudod mi az ami tényleg félelmetes? Egy medve!)
Most értem haza. huszoniksz órája ébren vagyok. Ébren, ám nem ÉBEREN - annyi biztos.
Most írjam le, hogy asse tudom mi van, és hogy olyan fáradt vagyok, hogy nem látok, nem hallok, nem érzek, csak feküdnék, és aludnék? De hát minek írnám ezt? Lenne ennek értelme? Hát nem tuodm. Talán igen. Talán nem. De ez legalább őszinte lenne :)
Szóval lementünk, Délibe tali, Matyi, Balu, Pinty, Réka meg én. Vonatút durva volt. (najó, nem is volt durva. Tudod mi az ami durva? A smirgli. Na az durva!).
Aztán leértünk Aszófőre, ahol katartikus szépségű táj szemlélői lehettünk, és nagyon, de nagyon gyönyörű volt minden! Csak nem tudtunk fotózni - vagyis én nem tudtam -, mert vázzeee Balintnál (a vőlegény, vagyis FÉRJ) maradt a fényképezőm még csütörtökön, amikor náluk aludtam. De szerencsére Balunál is volt gép, így kattogott. És nem azért, mert ő egy gép és kattog, hanem mert kattogtatta a gépét. Ami nem ő. Na.
Aztán kicsit szedtünk az utcán cseresznyét, és beültünk valami helyre, helyre, ahol nem lehetett enni kapni, ami kemény azért délután 3kor. Aztán kimentünk Tomiért az állomásra, aztán irány a templom rom. Gyönyörű. Felfoghatatlanul és megemészthetetlenül gyönyörű. Olyanok a fények, hogy azt hiszed a túlvilágon vagy, és olyan a táj, hogy véged azonnal, ha meglátod.
Aztán gyülekezett a nép, szertartás, régi ismerősök újra megismerése - de csak finoman -, majd sorban állás a 4 pusziért és az egy-egy ölelésért, és a "mérhetetlenül sok boldogságot kívánok teljes szívemből nektek, és gyönyörűek vagytok" kívánás, és néha nevetés. Mi Pintyővel kétszer is beálltunk a sorba, hogy megölelgessük őket :)
Aztán irány Akarattya, egy idegen autóval, Pintyővel, Rékával, és két számunkra idegen násznép származékkal.
Hanni és Bálint motoron vezették az esküvői flottát, nagyon jó volt! Aztán odaértünk, ettünk, ittunk, dínom-dánom, nem sokan maradtunk a végére, és volt dnb is, táncoltunk, és annyit de annyit nevettünk, hogy megőrültünk! Aztán 3kor Bálint kivitt minket az állomásra, ahol kezdődött az igazi kemény buli! Réka felhívta a tudakozót, és rögvest magába is szerettette az egyik diszpécser srácot, számcsere minden, aztán Tomi elkezdte osztani a szöveget, és annyira nevettünk, hogy vinnyogtunk!! És mindeközben nagyon fáztunk! Aztán lassan Matyi meg Balu eldőltek, még sötét volt. Mi meg nagyon fáztunk, és hülyeségeket beszétünk! Annyit nevettünk, hogy én még talán nem is nevettem ennyit életemben! Aztán lassan felkelt a nap, és Pintyővel ketten kiálltunk a sinek mellé a napra a kis empéhárom lejátszómmal, és elkezdtünk TÁNCOLNI. Hát ne tudd meg mit összeökörködtünk! Már mindenki szakadt a röhögéstől! Közben meg kétpofára tömtük az elvitelre csomagolt csirkecombokat, hát őrület volt.
Aztán röpke 3 és fél óra várakozás után jött is az első vonat, Tomi, Matyi, Balu, Réka meg én felszálltunk, Pinty maradt.
Hazafelé megbaszott a kaller, mert lejárt a diákom. Fakk. De akkor is durva volt az egész. Nagyon fáradt vagyok, most kielégítem az alapvető biológiai szükségleteimet, úgymint fürdés, fogmosás, talán cigizés, majd rendkívül hosszú alvás.
Ezt a bejegyzést Hanninak és Bálintnak ajánlom, akik legyenek minden nap eggyel boldogabbak, és még 112 éveg szeressék egymást igaz szerelemmel, legyen rengeteg gyönyörű gyerkőcük, és nagyon de nagyon szeretem őket. Mindig csak boldogságot kívánok neketek teljes szívemből!
Jó éjt. Nekem jó éjt lesz.
Csók.
2005.06.19. 09:48 m01ra
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr316362255
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csapdani 2005.06.19. 10:07:43
jó éjt!
moira 2005.06.19. 21:22:20
köszönöm :)
Megvolt! És mindjárt jön a folyt. :)