I love Budapest

 Na gyerekek, megjöttem.
Zsír-atom-űr-brutál-kemény volt. Andival a világon a leghülyébb, legoltósabb, legidiótább, legjobb, legviccesebb, legbarátságosabb, legszórakoztatóbb (főleg egymást), legnevettetőbb, és legszebb elmebeteg állatok vagyunk együtt!
Eme ős régi tény ezen 5 nap alatt percenként többszörösen is beigazolódott.

Na de a kályha ugye.

14.-e (fasztudja milyen nap... ja csütörtök)
Szóval Tominak elmagyaráztam telefonon, hogy miféle őrületesen komplikált labirintus az, ami hozzánk elvezeti őt a helyről, ahol éppen akkor állt. Nem értette a kicsike (nyilván én vagyok a hibás, mert disztájékozódási betegségben szenvedek jó erősen, ami azzal jár, hogy a mindennapi egy eltévedés számomra olyan termnészetes, mint a levegővétel), így kissé komplikáltabban, de idetalált. Én kimentem érte, és ő odaadta a cuccaim. Az istenverte rohadék elszívta az egész doboz nála feledett cigim! De sebaj, le kell állni úgyis, bár az elmúlt napok kicsit hát hogy is mondjam... szóval hátráltattak NA.
Aztán bepakoltam a kis cuccaim a nagy táskába, és Tomi olyan édesdrága volt, hogy segített hozni nekem a Deákig! na de ott rámtette. Én éreztem legbelül, hogy nem lesz annyira könnyű, nade hogy a Deákon eldőlök, azért arra nem számítottam bevallom férfiasan. Itt tudtam rögtön, hogy para lesz egy kissé a közlekedés ezzel a táskával. Amiben volt a sáti, a hálózsák, két felfújható alvósmatrac, két türcsi, egy pulcsi, egy farmerjakó, 2 nadrág, 3 fürdőruha, két szoknya, két papucs, egy halóing, fogkefe, sampon, tusfürdő, naptej, testápoló, bugyik és 2 zokni, és asszem ennyi is. A táska kibaszott nehéz volt. Mi pedig nem vagyunk minden esetben irdatlan erősek Andikával...
Na Déliben tali, onnan nagyon de nagyon nagy nehézségek árán elrángatni a táskát (plusz még az Andiét is ugye) a megfelelő állomáshoz, majd azt feltenni a vonatra (háh, azt esküszöm fel kellett volna venni, ahogy két gyönge kis nő - mi - próbálja a földtől legalább 10 centire elemelni azt a böhöm nagy óriási táskát, folyt rólunk a víz, közben úgy nevettünk, hogy levegőt se bírtunk venni... Szóval kemény. "De ez még csak semmi", ugyanis fel kellett tennünk arra a toszra, a táskatartóra a fejünk fölé!!! Hát annyit mondok, hogy miközben ezt most írom, itt nevetek, mert annyira vicces volt, vagy 10 percig szenvedtünk, mert persze egy buzi sem segítene, mi meg végülis jól szórakoztunk, és fel is küzdöttük nem kis nehézségek árán a helyire azt a rohadékot).
Aztán az úton fantasztikusan jól elszórakoztatuk egymást, mert mi ha nem tudnád, születésünk óta ismerjük egymást, vagyis pontosítanék: Andi születése óta ismerjük egymást, mert Anyu, Apu és Tibor (Andi apja) egy suliban nyomták, és extra nagy spanok, és és nagyjából egy időben jöttünk mi (másfél év van köztünk), és ugye gyerek ide, gyerek oda, a szüleink nonsztop együtt buliztak, és így mi is egy cumisüvegből ittunk, és egy rácsoságyban babáztunk, ésatöbbi egészen az "együtt megyünk nyaralni"-ig.
Na de hogy mi is a lányeg! Szóval a vonaton már azonnal felvettünk egy rettenetes tájszólást, mert éppen ez jött csak úgy a semmiből, és elkedtünk igy beszélni. Aztán annyira eldurvultak a dolgok, hogy már kicsit átestünk a ló túloldalára, és már kicsit inkább egy orosz anyanyelvű egyén magyar beszédére emlékeztetett a nyelv, amit használtunk, és annyira eldurvultak a dolgok az 5 nap alatt, hogy Ányávál is így biészéltem, amíg bié nem jöttiém a szobámba most.
Nem tudok leállni! és még jópár hülye dolgot kiataláltunk. Na, de lényeg a lényeg, 4 óra út után megérkeztünk Badacsonyba! Amint leszálltunk a vonatról, abban a másodpercben leszakadt az ég, és olyan eső volt, amilyet ritkán lát a magam fajta földi halandó.
Remek! Sátrat verni esőben! - villant át agyamon a gondolat, és ami ezt a gondolatot követte az nem mosoly volt.
Vagy 40 perc alatt elvonszoltuk a cuccokat a kempingig, mellettünk az autósok ránk dudáltak, és a kurva anyjukat nekik, mert ez ijesztő ám bazmeg! Azért mert jól nézünk ki még nem kell dudálni. Háh. Gyökértaplók.
Na, de lényeg, hogy megérkeztünk, adatok, izé, hozé, felvertük a sátrat, de tré volt a talaj, így a cövekelést elfelejthettük, majd sátorban átöltözés, és indulás "bele az éjszakába, megenni, aki árva". Ettünk egy lángost, és sorra kóstolgattunk a finomabbnál fimomabb badacsonyi borokat...
Közben buli, pörgés, mindenhol zene, rengeteg ember, főleg fiatal, főleg részeg fiatal...
Egyszercsak ülünk, és odajön hozánk 3 srác. Heló fiúk, ha már ideültetek hozzánk, foglaljatok helyet. Hüjék.
oké. Egész jól eldumálunk, jönnek még páran, mikor jöttetek, meddig vagytok, hol, hova jártok, honnak vagytok, satöbbi satöbbi. Telnek múlnak az órák, a nagyfröccsök, a sörök, és azt vesszük észre, hogy bizony 4en ülünk már csak az asztalnál. Andi, két srác, meg én. A két srácból az egyik jó erőteljesen és félre nem érthetően engem szeretett volna ennél a pár óránál kicsit hosszabb távra, a másik Andikát. Mi inkább ezzel nem foglalkoztunk, főleg Andi nem, mert kicsit beivott a kicsike, meg persze én sem voltam szomjas annyira, de én azért még sejtettem hogy mi van, és hazamentünk, mármint a sátorhoz. Andi óóóórdít az utcán éjjel, a vaksötét 71-es úton (asszem a 71es, vagy nem?), majd fogatmosás, nem egyszerűen, majd be a sátorba. Andi forgolódik, forgolódik, aztán kihányt a sátorból. Van ilyen! Hát kemény "megérkeztünk"-este volt!

15.-e (Péntek)
Reggel fel, kicsit fáradtak voltunk. Nem sokat aludtunk, de az ütős volt! Aztén elbattyogtunk a boltba, zsömle, vaj, tej, párizsi, sajt, miegyéb, aztán vissza a kempingbe. Útközben egy elhagyatott úton kellett mennünk a sinek mellett pár méterre, és éppen a szoknyánkat felhúzva az új bugyinkat mutogattuk egymásnak, amikor fütyülést hallottunk, és bazmeg a sínek túloldalán vagy 40 szekus állt kilövésre várva - izé... mármint hogy induljon a neki előírt helyre melózni reggel. Hát ne tudd meg milyen kemyény indítsá volt ez.
Aztán a tóparton szépen komótosan bekajáltunk, marha jó volt! Közben flesseltünk a hattyúkon, a nádason, a kusson, ami nagyon jó volt, tiszta levegőn (persze Pesthez képest legfőképp), és ez jó volt. Közben Andinak raktam össze a tegnap estét, nevettünk, ettünk, pihentünk.
Aztán fürdés, átöltözés, le a partra újra. Napoztunk, döglöttünk, irdatlan jó volt.
Délután jól elaludtunk a stégen, olyan csend volt, és nyugi, és semmit nem lehetett hallani, csak a nádast, meg a madarakat. Aztán letelt a csendespihi és a sok hüje turista gyerek óóórdítva rohangászott fel és alá, minket ezzel jól felébresztve. Pedig úgy aludtunk ott, hogy őrület.
Este meg életem egyik legkeményebb élménye volt, amit a mai napig nem dolgoztam fel.
KOZSÓ koncerten voltunk az első sorban, éppencsakhogy részegen, és ordítva, tapsolva, fütyülve, eszelősen táncolva ugráltuk végig a koncertet! Katasztrófa!!!!! Vannak emberek, akiknek ez KOMOLYAN tetszik!!!!!!!!!!! A két szememmel láttam, hogy volt, akiknek tényleg ez kell, hogy a Hóóóóld, némááán átkaróóóóólt.... ABSZURDUM.
Aztán lement a buli, jött vissza a másik zenekar, akik előtte is játszottak, ők marha jók voltak, ismert számokat küldtek.- Pocsolyába léptem, Hosszúlábú asszony, Hungária számok, meg nem is tudom, csupa mindenfélét, amik többnyire királyak voltak.
Aztán vége lett a murinak, és belénk botlott megint egy csorda srác! Na, báz, megint kemény lesz. Dumáltunk, ittunk, sétáltunk, énekeltünk, és hopp, az egyik egész helyes srác, aki vagy 200 centi volt, és az egész gyerek arányaiban egész jól megtermett volt, elkapott, és csupa kedveset mondott. De tényleg aranyo volt. Attila a neve, és mint később kiderült, mindössze 18 éves. Na, akkor úgy gondoltam hagyjuk ezt inkább, de közben ölelt, meg puszilgatott, hogy nagyon tetszem neki, és hogy higyjem el, hogy nem a kor számít. Majd mondtam neki egyéb eredetű érveket is, például: nem ismerlek. Na, erre mit csinál a kicsike? Bemutatkozik újra, elmondja mikor hol született, hol él, mi a hobbija, mit tanul, mit akar tanulni, satöbbi. De nem győzött meg. Közben végig szorongatott, meg fogott, de nem az udvariatlan helyeken, hanem csak ölelni akart, meg nem is tudom, gondolom részeg volt, és előjött belőle a hős szerelmes, ami végülis jó is volt egy darabig, meg nem utolsó sorban jó érzés, ha helyes, hatalmas, magas, robosztus férfitest szorítja magához az ember lányát - egész magabiztosan. De minél inkább mondtam neki, hogy Attila ne csináld, annál inkább gondolta úgy, hogy neki csak is én kellhetek, mígnem átment az egész ostoba veszekedésbe, hogy akkor mért hülyítem, és hogy nem én hülyítelek, te hülyíted magad, mert megmondtam, hogy nem, de te mégis utánam jössz, és különben is ki vagy te nem is ismerlek, csak még egy csókot, nem egyet sem, hagyj már, nem igaz, milyen hülyék az emberek, milyen hülyék a nők, a férfiak, és mindenki ezen a bolygón. Majd eljöttem.
Andit levadásztam nagy nehezen, neki is hasonló élményben volt része, nem volt jó, hogy elszakadtunk egymástól, para volt.
Aztán mentünk vissza kempingbe inkább. Mókás volt, és sötét, és félelmetes.

folyt köv