Hát ha az ezelőtti bejegyzést komplettül megírom akkor, amikor írtam, valószínüleg négy szóval lehetett volna jellemezni: vágy, mosolygás, izgalom, titok.
De sajnos nem írtam meg akkor.

És volt közben a tegnap este.

Na, de megpróbálom visszaadni először a jó részt.

Szóval reggel suliba be, jött Kornél, édes volt, kimentünk cigizni, beszélgettünk. Aztán melletem ült, és egész végig egymástól egy miliméterre voltunk, úgy beszélgettünk, hogy az arcunk kábé 5 centire volt a másikétól, meg simogatta a karom, folyton hozzám nyúlt, meg én is őhozzá.. Meg volt olyan, hogy a karját a feje alá téve így ledőlt a padra - vágod, és én meg a nyaka-válla-arca közé tettem a fejem, és így voltunk egy percig, és olyan de olyan jó illata volt, hogy az nem igaz, és olyan jó volt érezni őt.

Aztán a kövi órán már nem egymás melett ültünk, de sokat néztük egyást, meg ilyesmi.

Aztán délutánra meg volt beszélve, hogy Laurához megyünk, megnézni az új kecót. Úgyhogy a suliból Pintyivel átjöttünk hozzánk, itt kajáltunk, aztán mentünk Pintyéhez, odajött Réka, és onnan mentünk Laurához. Ott volt Korél, Eszter, Laura, és két lakótársa, meg Petra. Borozgattunk, de csak keveset, és Kornél mellém ült, jó közel, meg simogatta a kezem, és aranyos volt, és pislogás nélkül néztük egymás szemét ha beszélgettünk.
Aztán megjött Bazsi, látta, hogy virul a fejem, mert ő tudja, hogy Kornél bejön nekem egy ideje, és ő is mosolygott.
Aztán mentünk Mélypibe. És jött az infó útközben, hogy az új gólyák befoglalták a mi helyünket, és egy darab hely sincs már. Na, akkor mindenki kiakadt, hogy bazmeg, arról volt szó, hogy lejön egy-két arc, erre lejött egy nagy rakás ismeretlen gyerek, akik az általunk lefoglalt teremben ülnek Baluval az élen. És mi már be sem tudtunk menni.
Így kiültünk. Kornélnak mondtam, hogy kisérjen el pénzt kivenni.
Jött is velem. Csak mikor kiléptünk, akkor vettem észre, hogy ő már kurva részeg. Ahogy kiléptünk megfogta a kezem, és végig így mentünk. Aztán átkarolt, meg megölelt, meg minden áron rózsát akart venni nekem, és mondtam neki, hogy nem kell, aranyos vagy, és arra gondoltam, hogy jó fogni a kezét, és jó így sétálni vele.
Aztán vettünk cigit, meg ő még akart bort is venni, de végül nem vettünk, mert nem nagyon akartam volna távol a többiektől nagyon elidőzni vele...
Aztán vettünk ki pénzt, ölelgetett, megöltelt, de frankón, ahogy azt én szeretem, jó szorosan, aztán így mentünk a metrón, meg a megállóban is így álltunk, puszilgatott, és simogatta a hátam meg a karom. Jó volt. De abban biztos voltam, hogy ennyi nekem itt és most elég is, és nem kell hogy megcsókoljon.
Aztán elkezdett depis dolgokat mesélni. Hogy beteg a kutyája, és a szemei könnyesek voltak, aztán nem tudom hogyan de áttért arra, hogy milyen igazságtalan az egész világ, minden szar, nincsenek igaz emberi kapcsolatok, és hogy ő is majd egyedül fog meghalni.
Erre én mondom neki vigasztalóan meg mosolyogva, hogy bazz, gyerek vagy még, ne mondj ilyet. És akkor tört ketté az egész. Kifakadt, hogy neki elege van abból, hogy mindenki gyereknek tartja, és hogy mindenki ezt mondja rá, és én először aszittem csak viccel, és nevettem, erre még sokkal rosszabb lett, és ezt hajtogatta, hogy nevess csak ki nyugodtan, nem számít, és én most hazahúzok, és bassza meg az egész világ. És akkor mondtam neki, hogy hé, Kornél, nem úgy értettem, hogy gyerekes vagy, hanem hogy gyerek vagy még, messze van még a halál! Erre kiakadt megint, hogy "persze magyarázd csak meg, ahogyan mindenki, nem számít, hogy mindenki hülyének néz, nézz te is hülyének, nem fontos az egész, engem senki sem ismer!!"... Én ekkor kisebb sokkot kaptam, hogy hogy az istenbe eshet így nekem??? Már én voltam megsértve, hogy azt feltételezi rólam, hogy szánt szándékkal jól meg akartam taposni. Csak ott álltam és hápogtam. Aztán megöleltem, ő meg zihált még, és mondtam neki, hogy nyugodjon meg, nem akartam megbántani semmiképpen, aztán már ő is visszaölelt, és nagyjából lenyugodott, és újra kézenfogva sétáltunk visszafelé. De ekor már olyan messze kerültem a délelőtt érzettektől, hogy azt nem tudom szavakba foglalni. Én az életben soha ilyet nem tapasztaltam! Hogy valakire ilyen paranoia-roham vagy mi a tosz törjön rá a semmiből!! Tényleg rémisztő volt!
Aztán már nem is akartam vele kézenfogva menni, főleg úgy nem hogy a többiek lássák, már így is mikor visszaértünk mindenki azzal jött hozzám, hogy na mi van Kornéllal, összejöttetek? Ittatok még? Na mivolt, jártok? - Anyád.
Aztán telt múlt az este, párszor még beszélgetünk, meg kimentünk sétálni, hogy beszéljünk, próbáltam neki elmagyarázni, hogy a világ nem ellenség, az emberek nem mind szemetek, és hogy ha valami baja van, akkor mondja el akkor, amikor van, és ne folytsa vissza, ne nyelje le, mert attól érzi majd úgy, hogy megfullad... Aztán hoztam neki példát az én életemből, meg másokéból, és hogy hülyeség így befordulni, szedje össze magát, minden rendben van, járhat suliba, helyes gyerek (vagyis srác, a "gyerek" szót nem mertem újra felhozni :)), csomóan kedvelik, erre persze mondta, hogy de ők nem is ismerik őt igazán... És még volt pár olyan reakciója, mint az első, félreértett, mindent személyes támásnak vett... De megnyugodott, ahogy ott álltunk. És látta, hogy mosolygok, és dehogy akarom én bántani őt. Aztán mondta, hogy "kicsi moiri, hogy is érthetnéd, te olyan vidám vagy, veled minden rendben...", nem kezdtem vele vitakozni, mert fölösleges lett volna, hanem inkább azt mondtam, hogy tudod mért vagyok rendben? Mert JÓL AKAROM ÉREZNI MAGAM! Azt hiszem megértette talán. Aztán még egy darabig álltunk az utcán a sötétben egymással szemben, fogtam mindkét kezét, aztán mondta, hogy még annyi mindent mondtana, de nem akarja kiadni magát senkinek, mert annyiszor éltek már ezzel vissza, és hogy minden vágya, hogy találjon valakit, aki őszinte és nem veri át, és akiben sosem csalódik, és aki igazán az élete része lehet. És akkor az arcomhoz tette a kezét, és adott egy puszit a számra. És aztán elindult visszafelé. Pár másodpercig még ott álltam, aztán utána mentem, és bementünk. Onnantól nem volt semmi. Aztán a búcsúzásnál kérdetem, hogy ráér-e holnap, de mondta, hogy nem, de szombaton menjek ki hozzá. Mondtam hogy jó, nagyon szívesen kimegyek, ha előtte délelőtt felhív. Még egy darabig ölelt, aztán mindenki mindenkitől elbúcsúzott, és Bazsit meg engem elvittek kocsival Hanniék, mert Bazsi a bátyjáéknál aludt, aki közel lakik hozzánk. Mikor kiszálltunk, még dumálgattunk egy kicsit felénk sétálva, aztán Bazsi mondta, hogy inkább én is aludjak ott náluk, és akkor még dumálhatunk. Szegénykémnek jól elmondtam az egész Kornél sztorit odavissza, mert egyszerűen még mindig nem bírtam felfogni azt a "kitörését", amikor azt hitte bele gázoltam a lelkébe. Egyszerűen nem tudtam túltenni magam rajta. Félelmetes volt.
Írtam Kornélnak, hogy aztán hívjon szombaton! Meg hogy jó éjt.
Aztán aludtunk.
Reggel jó korán fel, mert Rékával tali volt fél11kor, hogy uccsó pillanatban még leadjuk a magunk és vagy 6 csoporttársunk indexét.
És akkor jött a hideg zuhany, vagy mi. Réka valamit kavart tegnap a Kornéllal, mikor elbúcsúztak. Aztán mondta, hogy csomót esemeseztek még este. Hogy milyen jó volt elbúcsúzáskor, meg hogy mi lehet még belőlük együtt...
Én nem akartam mondani neki, hogy nekem is tetszik. Vagyis tetszett... De szarul esett, hogy Réka bepróbálkozott Kornélnál, persze ő nem tudhatta, hogy nekem bejön.
Aztán haza. Aztán írt Kornél, hogy csak most kelt fel, és hogy tök ciki, mert dolgoznia kelett volna. Meghogy túlélte a tegnap estét, és hogy fáj a feje.
Hát kiváncsi vagyok mire elékszik a tegnap estéből, és hogy fel fog-e hívni, és legfőképpen, hogy ki fog-e hívni hozzájuk. Én kimegyek szívesen, mert kiváncsi lennék, hogy ő hogyan látta a tegnap estét. Hát meglátjuk. Igazából nem hiszem, hogy fel mer majd hívni. Meg ugye itt van a Réka is most a történetben, aki meg minden bizonnyal már beszélt vele, vagy valami...
Hát, nem állnak jól a dolgok. Azt hiszem nem lesz eből semmi, mert a tegnap este olyan messzire lökött el Kornéltól, amilyen messze csak lehetett. Aztért nem döntöttem úgy, hogy végeztem vele, mert bízom benne, hogy józanul soha nem jönne ki belőle ilyen ilyen...

Ha meg nem hív, akkor nem hív.
Eszterrel tegnap azt beszélgettük, hogy valahogy nincs olyan pasi mostanában sehol, amilyet mi szeretnénk. Mert ha ideig óráig tetszik is valaki, idővel előjönnek borzasztóan idegesítő dolgok, amin nem lehet túllépni, vagy éppen túl bunkó, vagy unalmas, vagy csúnya, vagy nem tudom, de nem lehetsz ma már csak úgy szerelmes... Nincsenek alanyok.... Pedig olyan kevés dolog kell hozzá, jaj istenem, találok én egy normálisat? Egyszer volt eddig igazi és tökéletes szerelemben részem, de az is egy hétig tartott, mert Ricsi lelécelt 3 évre Belgiumba, és onnantól kezdve már nem is volt értelme az egésznek többé..