Meg szerintem az is benne lehet a dologban, hogy nekem ez előtt a suli előtt nem voltak lánybarátaim. Csak Andika, de ő mindig. A legjobb barátaim mind mind fiúk voltak, és most meg itt ez a sok lány, és bennük (bennünk) az örök és kikódolhatatlan rossz tulajdonságok - az sugdolózás, a pletykálás, az áskálódás, a kibeszélés, a túldrámázás... És nekem ez sok és szokatlan. Nem értem a nőket. Az egyetlen nő, aki értek, az én magam vagyok. A srácokkal valahogy nem jönnek elő ilyen dolgok. Belőlem sem, meg belőlük sem. Nem tudom. Sírni kéne. Vagy lehet hogy ha végre kialudnám magam, akkor minden jóra fordulna? Holnap meg Párkány, de nincs kedvem, de nem mondom le, mert akkor meg megint előjön, hogy nem törődöm senkivel, és hogy fasz vagyok... Á, fáradt vagyok.
2005.09.22. 18:15 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr36361683
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
