Húha, hát ma voltam dühös, meg röhögtem is egy nagyon durvát!
Először is még annyit, hogy tegnap este kábé idegrohamot kaptam a semmiből egyszercsak. És sokáig fent voltam, nehezen is keltem ki reggel az ágyamból. Aztán be reggel 8ra, némteóra - agyhalál, és szegény kislány annyira kedves és türelmes velünk, mi pedig 100%osan használhatatlanul bámulunk rá úgy, mint aki reggel 6kor kelt, pedig így is van.
Aztán lukas óra, kiváló volt! Bazsival, Pomival, Beával, Tomival, Sanyival felváltva lehetett marháskodni.
Aztán szocpszichó, de végül nem volt idő a kiselőadásunkra. Majd kövi órán.
Más! Ma is találkoztam Gáborral, megdobogtatta kicsit a szívem, mikor végig úgy beszélt velem, hogy közben nem is pislogott, csak nézett a szemembe. Már meg sem próbálom megérteni magam ezzel kapcsolatban, de persze most úgy tűnhet, mintha nagyon komoly szerelem nyiladozna bennem, de azért nem, hiszen nem is ismerem igazán, meg semmi sem köt össze minket, csak valahogy mostanában felfigyeltem rá és jobbnak, szebbnek, viccesebbnek találom, mint azelőtt, többször eszembe jut, többször nézek rá, többször találkozom vele.
Aztán ami nagyon felbaszta az agyam:
Behívtak a HÖKösök (továbbiakban: Gittegylet), hogy pont két emberre van szükségük, hogy a közgyűlésen a szavazás érvényes legyen és menjünk be, 5 perc. Aztán Tomival bevonszoltuk magunkat nem nagy kedvvel, nem kedvelem, nem ismerem őket, nem érdekelnek, a gólyatábor fantasztikus vol, kábé ennyi amiben engem érint, mert se koleszos, se ösztöndíjas nem vagyok, nem érdekel a gólyabál, nem járok a sulibulikra... Szóval semmi közöm a Gittegylethez, nem érdekel. És én ennek ellenére bemegyek 4 szociálpszichológia óra után (meg persze még előtte 8tól órák...), mert olyan kibaszott jófej vagyok, hogy az embertelen, aztán ültem egy darabig kussban, majd Tomival nagyon durván beindultunk, és osztottuk a hülyeségeket, szinkronizáltuk aki éppen beszélt, és annyira nevettem, hogy már folyt a könnyem, és a fájt a hasam, és persze mindezt sutyiban, mert ugye "ez egy komoly dolog".. Hát nem tudom, mennyire komoly dolog, hogy moslékot öntünk a gyerekekre a gólyatáborban, megdugjuk a kis gólyákat, Belfast városát pironkodva mondjuk ki, hatalmaskodunk teljesen fölöslegesen.....
Lement a szavazás, minden kurva napirendi pontot egyenként átrágtak, 50szer elmondták ugyanazt a dumát, és vagy 20 percet töltöttek azzal, hogy "nem akarjuk húzni az időt" és vagy még 20 perccel "hogy mi itt a gittegyletben olyan jófejek vagyunk és ez egy nagyon komoly dolog, és hogy a Hirosima dolog is durva volt, na de ez a gittegylet ez aztán nagggyon komoly dolog", és vagy másfél órát bent voltam még este hatkor. És mikor leszavaztunk, és kijöttünk, még a királylány utánunk szól, hogy várjuk meg az eredményt. Sietek, nem érdekel, semmi közöm hozzá, nem ismerek senkit sem, hagyjon már békén. Ahelyett, hogy mondana egy áldást, hogy végre elegen szavaztak, hogy ne kelljen megismételni... Áh, fakk gittegylet.
Andika lemondta az Anima koncertet!
Kurva éhes vagyok, és lusta felállni és kaját csinálni. Heltai Jenőt (író, költő) pedig imádom egyszerűen. Kiskoromban Nagyi sok versét felolvasta nekem, sokat tudok azóta is kívülről és most kezembe akadt egy elbeszéléskötete, melynek címe A tündérlaki lányok, és minden egyes költeménye vagy bárminemű írása után tudatosul bennem, hogy milyen zseniálisan ír. Szeretem, imádom, tisztelem! Egyik kedvenc hazai költőm.
2005.11.16. 19:13 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr736361405
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.