I love Budapest

Ma valahogy nem vagyok jól. Nem ért meg a világ, én meg dacból nem magyarázom el neki. Ma üres vagyok. Főleg most. Nem bánt semmi igazából, csak minden. Főleg egy valami. Most ezt írtam Tominak msn-n: átrágtam már magam 100 és 100 emberen, ismerem az egész világot, és még mindig nem vagyok szerelmes. Ezzel mindent elárultam. Szeptember óta 3x hittem azt, hogy jó lehet. 3x hittem azt, hogy lehet tartalma. De nem lett. Itt volt Ká, Dé, és eM. Hogy kik ők, már nem is tudom. Nem is akarom tudni. Nem ők a bajom. Hanem inkább azok, akik nem ők.
El vagyok keseredve. Fent voltam és lehulltam. Minden értelmezésben. Szar minden, most így érzem. Tudom, hogy ez pillanatnyi dolog, de most semmi se jó. Ilyenkor lehet jól összeveszni mindenkivel aki szeret. Üres, kilátástalan, sekélyes, felszínes, tartalmatlan. Ilyen szavak vannak most körülöttem. Itt lebegnek. Nem gondolom, hogy hibáztam, nem gondolom, hogy ma nem viselkedtem jól. Ezt a bejegyzést most nem is én írom. Azok a kibaszott hormonok, azok csinálják.
Olyan ez, mint amit Flamék mondtak síelésen. Hogy amikor berúgnak, akkor már nem azok akik, hanem "erikek". Pl. Flam ezt mondta, hogy "tegnap Flam eltünt 9körül és jött erik."
Hát valahogy így megy ez most. Itt kuporgok a gépem előtt, írom most ezeket a követhetetlen marhaságokat, és én nagyon jól tudom mit akarok leírni, meg azt hiszem érthető is. Csak tudom, hogy ez most azért borított el ennyire, mert meg vagyok bolygatva. Érted, biológia. Tiszta biológia.
Minden hónapban egy bejegyzés a hormonoké. Tessék. Írjátok csak. A hormonok makacs ösztön-lénnyé tesznek. Azt hiszem ezt a szót talán Páfrány is emlegette. Igen. Azt hiszem.
De ma - vagyis ebben a pillanatban az vagyok. Ha dühös lennék betörnék egy ablakot, ha boldog, ugrálnék valami zenére, ha szerelmes, szertkeznék, ha fáradt... hát aludnék.
Fáradt vagyok. Lefekszem. Letaglóz a tudat és a felismerés, hogy jelenleg ez az érzés a legerősebb bennem. Tudom, hogy holnap elmúlik. Tudom én, nem kell hajtogatni. Mindent tudok, épp elég ideje vagyok már nő. Holnap jó lesz. Csípem a holnapokat. Jó érzés a holnap. Nem a történései, nem a vizsgák, nem az emberek, hanem a holnap ténye. Hogy ott van. És egészen addig az csak, amig el nem jön. Így vagyok ezekkel a dolgokkal. Ma egész biztosan így.