Istenem! De hiányzik a zene! Már tegnap kijött rajtam kicsit, mikor a Mélypiben ültünk, hogy de jó hallgatni a zenét, de jó mozogni rá, és akkor esett le, hogy basszus, itt a Nagyinál nem is hallgatok zenét, és olyan de olyan nagyon hiányzik!
Most meg nézem a Fonográf díjátadót, és annyira élvezem! Minden zene ami megszólal jó nekem! Quimby – életemben nem hallgattam, de nagyon nagyon jónak tűnik most ennyi sok zene-nem-hallgatás után! Le is töltöm otthon! És szorgalmasan jegyzetelem, hogy milyen számok fogják követni a Quimby albumait… Jaj, de nagyon hiányzik az ÉLET! Nem, nem kell sajnálni! Erről szó sincsen! Ez ugyanis az én választásom! ÉN AKAROM, hogy most az legyen, ami éppen van. Végre küzdök! Van cél, van út hozzá, ami igen nehézkes, de ha ebben a félévben sikerül minden tárgyat letennem, olyan de olyan piszkosul büszke leszek magamra, mint már régen! Szóval nagyon várom! Nem mintha nem lenne már az is fasza, hogy idáig eljutottam, de akkor aztán lenne az igazán überfasza – hogy úgy mondjam.
Szóval ZENE! Nagyon jó! El kéne menni ugrálni mint az állat! 26.-ára kinéztem egy partit magamnak, és azt hiszem, elmegyek, ha nem jön jobb ötlet. Kurvára kéne már bulizni, hajnalig pörögni, inni, zenét hallagtni, nevetni hatalmas csapatban!
Jajjj, és ez a nem semmi: a következő félévben nem lesz szerdánként tanítás! Úgyhogy! Újra keddi Mélypontos bulik lesznek! Remélem legalábbis! Imádom ezt a sulit, imádom ezt a pörgés! Imádom, hogy most itt punnyadok a Nagyinál tanulás címszóval! De egyébként ma érintett meg először a remény halovány fuvallata, és éreztem egy pillanatra, hogy úgy átmegyek, mint ide Kenya! De olyan sok van még hátra az olvasni valóból.
Semmi baj! Majd csak lesz valahogy, olyan még sosem volt…

Ma itt volt Anyu meg Geri, aztán ők el, és jöttek Kiszsuzsiék, aztán most meg már este van.

Jó éjt!