I love Budapest

Moira felkel a számítógéptól, még egy utolsó képet kinyomtat. Bemegy a szobájába. Éjjel 3 van. Elolvassa még az egyik olvasmányt újra. Csak hogy másnap biztos legyen magában. Fekszik az ágyban. Forgolódik. Csak nem jön a szemére álom. Jár az agya, mit kell még holnap reggel átnéznie, mi mihez tartozik. Csak kattog, hogy mi lesz holnap, ábrándozik. Egyszercsak csipog az a kibaszott telefon. Reggel hét van. És moira még csak le sem csukta a szemét az éjjel. Kikel az ágyból. Fogatmos. A tükörben nézi magát. Sápadt. Kimerült. Megmossa az arcát hidegvízben. Lezuhanyzik. Kifejezéstelen tekintettel bámul maga elé, csorog a víz az arcán. Megtörülközik. Visszamegy a szobájába, harisnya, szoknya, fehérblúz, kosztüm, gyönygysor. Összerámolja a legfontosabb papíropkat és olvasmányokat. Sóhajtozik. Ül az étkezőben, forró kávét kortyolgat. Index a mappába, UV csekk is. Egy kis szájfény. Végül a csizma. Sál, sapka, kabát, kesztyű.
Kilép az ajtón. Fáradt. Várja a buszt. Felszáll, leül. Előkotorja az egyik olvasmányt. Még egyszer átlapozza. Aztán átszáll a metróra. Ásítozik. A Moszkván elszív egy cigit. Beér az iskolába. Újabb kávé. Meglátja a többieket, vigyorog, sziasztok drágáim, puszi puszi.
Aztán ő kerül sorra. Bemegy 2 kis barátjával. megkapja a témakört. Asszimiláció és a színház.
- Sorolja a témákhoz tartozó irodalmakat! - Moira sorolja. Ami eszébejut. Hármat kihagy. De nem gondolja, hogy gond lenne, hiszen azért, mert nem tudja a szerző nevét az ezerszer fénymásolt, öreg könyvekből összeválogatott gyűrött papirosokról, azért a tartalmát tökéletesen ismeri. Nem kevés baja volt volt vele az elmúlt 12 napban. Sokat készült. Talán még semmire ennyit.
Moira csak ül, és folytatná az olvasmányok részletes leírását. De a tanárúr belé folytja a szót. - Mondja az irodalmat. - De nem jut eszembe a többi, mondom tovább, ami a tananyag. - Na, jó, elégtelen.
Moira maga elé mered. - Hogy mégis mi a kibaszott kurvaélet van? - szitkozódik nagyon de nagyon magában. Dühös lesz. Végtelenül. Forrong, dühöng magában. Könnybe lábad a szeme. Kibámul az ablakon. Addig a másik két lány beszél. Ők átmennek.
Egy óra múlva kijönnek a teremből. Moira nyakába ugranak. - Na?? - Moira mindjárt bőg. Pedig ha valamitől, akkor vizsgától nem szokott kiborulni.
Moira megiszik még egy kávét, elmeséli a másik két lánnyal együtt, hogy mi történt a teremben. Nem baj, Moira már megnyugodott, tudja, hogy a 2 óra múlva kezdődő másik vizsgáján át fog menni, mert mindent tud.
Hárman Petrák bemennek. A tanárúr kiosztja a témákat. Moira a fogyatákosságot kapja. Remek! Tudja! Még mielőtt bement pont azt olvasta át ki tudja hánydszor. A tanárút gúnyosan nevet - Látom maga halmozza az élvezeteket, egy nap kétszer vizsgázik nálam! - "Kibaszott vicces" - jelenik meg a kifejezés Moira arcán. - Sorolja az idetartozó irodalmakat! - Moira sorolja. Elkezdi mondani a témát. Meg sem akad. De a tanárúr megakasztja. - Jó, ne rohanjon előre ennyire! Mondja el hogy ezen belül milyen kategóriákat különböztetünk meg! - Moira kicsit hezitál, és nem érti mért akasztották meg a mondanivalóját. De válaszol. Helyesen. De a tanárúr megint tovább akadékoskodik. - És még részletesebben? - Moira csak néz előre. nem tudja a választ. De rendületlenül folytatja a fogyatákosok társadalmi integrációjával. A tanárúr szeme elkerekedik - Hogy gondolja, hogy addig tovább megy, míg nem válaszolt a kérdésemre?
Moira néz jobbra, néz balra, gondolkodó arcot vág, kényszeredetten mosolyog. Majd újabb témába kezd bele. Az oktatás és a fogyatékosság. A tanár megint megszakítja. - Ne szaladjon előre, válaszoljon a kérdésemre! - Moira nem tud rá válaszolni. - Akkor most vizsgakurzus, vagy 31.-e? - kérdezi a tanárúr. - "Baszd sziven a jó édes kurva anyád rézzel kivert lúgköves picsáját" - gondolja Moira, de csak annyit mond - Az nem lehet.
- Dehogynem. - és egy otromba mosoly húzódik a tanárúr szája szélén.
Moirában másodszor megy fel a pumpa nem gyengén. Nem érti, mi az, hogy félbeszakítják és nem hagyják elmondani, amit tud. Nem érti, hogy így mégis hogy lehet megbuktatni valakit!
"Szeme előtt lepereg egy _Született gyilkosok_-szerű ámokfutás". Aztán csak ül, dühében könnybe lábad a szeme. Végighallgatja a másik két kis barátja gerinctelen jellegű szopatását, majd megint egy óra múlva kimennek a teremből. Moira lemegy a büfébe, ahol már sötét van, és sír. Elég feszült. A kis drága barátai utána mennek. Vigasztalni próbálják, de Moira nem szomorú, Moira végtelenül dühös. Talán mint még életében soha.

- Igen letörlöm a kibaszott mosolyt az arcodról! Letöröm azt a kibaszott szárnyaidat! Itt én, csakis én irányítok! Itt én sorsokat döntök el! Én vagyok a hatalom és a bürokrácia!

Hát bazd meg, ha ez magának igazi kéjes örömet okoz, csak tessék! De tudom, hogy maga is nagyon jól tudja, hogy kibaszottul nem vagyok hülye, és hogy mindent felül múlt azzal, hogy egy napon két szigorlati tárgyból megbuktatott! Igazán meglepő, hogy már csak a maga tárgyai nincsenek meg, igazán érdekes, hogy még az egyik tárgyából sem sikerült a három félév alatt úgy átmennem, hogy ne buktatott volna meg előtte minimum 3x. Faszom, csak ebben a vizsgaidőszakban 4x! Ilyen a világon nincs! És hogy nem ír be még egy elégtelent a már meglévő alá!? Hát kibaszottul tudom értékelni, hogy megspórolhattam így 500 forintot. De igazán!