I love Budapest

Nahátakkor.
Nem nézek tévét, mert undorító, és most nekem olyan jó érzés támad a lelkemben, hogy nem ér a sok civilációs hulladék. A másik meg, hogy nincsen zene itt, csak egy pár szám, de azokat viszont* én válogattam össze, szóval számomra hellyel-közzel kielégítőek, eltekintve attól, hogy igen csekély számban tartózkodnak a gép vincseszterén. Ezenkívül ma főztem spenótot, nincs baj, nyugi, a konyha jól van. Rántást is tettem bele, azért lett olyan jó. Eddig nem mertem rántást csinálni, mert nem tudtam hogy kell. Az az igazság, hogy még most sem tudom, de csináltam. És nem lett nagyon szar. Szóval. Ezen kívül a lakasában ordenáré hideg van, amit nehezen kultiválok. Hát basszameg, nem júniust írunk!? Ha már helyzet jelentek, akkor legyen teljeskörű. Olyan megbaszott kupi van itt, hogy az valami hihetetlen. Én csináltam egyedül. Ha valamihez nagyon értek, akkor az ez. Isten óvja a mindenkori lakótársaimat a saját dühüktől, melyet majd az irányomba fognak táplálni.
A tanulási faktor ma igencsak magasra ugrott, elolvastam vagy egy tételt. Ami nagyon pozitív az eddigi nullához képest, ugyanakkor meg rendkívüli módon negatív, tekintve, hogy holnap ilyenkor már minden bizonnyal rettenetesen részeg leszek azzal az ürüggyel, hogy úgy megbasztak a szigorlaton, mint a nyuszit. Bár legvadabb álmaimba egy ehhez hasonló kép villan be, azzal a különbséggel, hogy a dajdajozás oka, hogy megkaptam a kettest. Mondom, a legvadabba.


*Hopp hogy kifigyel a burkolt "deviszont", ezek a legalattomosabbak, és nekem ne magyarázzad meg, hogy a deviszont az mikor helyes, mert nem érdekel, nekem nem helyes, és bassza a fülemet.