I love Budapest

What a very very romantisch álmom volt!
A földalattin leszólított egy srác, hogy nagyon tetszem neki, és hogy akkor mi lenne ha beszélgetnénk. Én finoman elküldtem, hogy ne haragudjon, de épp olvasok, és nem nagyon szeretnék beszélgetni vele. Erre ő valami nagyon kedveset mondott, és aztán végül nagyon sokat dumáltunk. Aztán kiderült, hogy van egy zenekara, és el is vitt a zenekarának a próbatermébe. A próbaterem egy kurva nagy, milliárodos értékű villában volt. Ott volt a zenekar többi tagja, ami még két srácot jelent. Az egyik a srác, aki a valóságban érdekel, a másik meg egy ismeretlen. Azt ismeretlennel baromi jól kijöttünk. Aki meg leszólított és aki gyakorlatilag odavitt, vele nem is beszélgettünk tovább. Meg jött egy másik lány, és ők össze is jöttek. Én pedig a másik idegen sráccal beszélgettem. Nagyon jófej volt, nevettünk meg minden. Aztán én így feküdtem valami felhasított szoknyábam a fullos kanapén, ő meg rám feküdt és végtelen ideig smároltunk. Aztán kezdtem érezni, hogy anyád én szerelmes vagyok, és ennek rettenetes módon megörültem, hogy végre! És aztán zenéltek is a srácok, meg még dumáltunk így öten; a srác aki leszólított + a barátnője, a srác akivel összejöttem, és a srác, aki a valóságban érdekel és én. Aztán ez már nem vágom hogy jött a képbe, de Activiyztünk is. Az biztos, hogy remekül szórakoztunk. Aztán volt valami balhé, mert kiderült, hogy ebben a kurva nagy villában, ahol a próbaterem volt, ilyen csilliárdos értékű műkincsek voltak, és hogy állítólag a szobalány rendszeresen cserélte le őket hamisítványra..

Hát ilyeneket álmodtam. Elég fura, mikor vadidegenekkel álmodsz.

Na eredek dolgozni! Hogy legyen lovettám a sok sok fesztiválra!