Ja meg egyébként van egy fesztiválkor rendszeresen visszatérő fel-felvillanó jövőbe meredő rémképem*. A szitu a következő. Sátorban fekszem. Aludni próbálok. És hallom, hogy a sátram mellett vad pankok és metálharcosok hőbörögnek. Az egyikük kibillen az amúgyis megkérdőjelezhető egyensúlyából, és ráesik a sátramra. Koponyám reccsen, agyvelőm loccsan a bakancsa alatt.

* látomás! Ezen a szón agyaltam, míg írtam a bejegyzést, de most anyával ketten együtt rájöttünk, szal ilyen látomásos téma.
Ami egyébként még akkor is van, mikor görkorizom, a koponyám összepréseléséből fakadó hangok ugyanazok, mint a fenti sztoriban, csak ott a kocsi kereke roppantja össze.