I love Budapest

Faszom. Dühös vagyok basszameg. Minek kellet megnéznem 6 évesen a Herceg menyasszonya című filmet, faszért henteregtem Levivel oly régen... Ezek a dolgok tudom, mint úgy szocializáltak a kapcsolataimban, ahogy. Pedig tudom, hogy boldogságot érdemelek, tudom, hogy jó vagyok, tudom, hogy nekem felnőtt férfi kell, nem pedig olyan töketlenek, mint amik körülvesznek.

Menstruálok bazmeg, kussolj. Úgy sírok különvben is, ahogy akarok.

Tamás tényleg érdekelt, úgyis tudja. Érted, úgy gondoltam, hogy je, fasza, valaki egy kicsit érdekel. De bazmeg, ő is csak áááááááááááh. Jól éreztem magam vele, és tudom, hogy ő is velem, és faszom, nem akarok hozzá menni. Senkihez sem akarok hozzá menni. Csak érezni akarom, hogy lehet férfi fontos az életemben., de ez van. Ezek a gondolataim, az érzéseim. És ne olvasson a fejemben senki olyan, akinek nem lehet. Már sok mindenen túl vagyok, és azt hiszem, ha valaki, akkor én boldogságot érdemlek, tudom, hogy jó ember vagyok, jó némber, jófej, kedves, vicces, szórakoztató és ha akarom gyönyörű is. Vagyis, tényleg jó. De kevés hogy én tudom,. Bazsi, a legjobb barátom azt javasolta, hogy igazán esélyt adhatnék annak, aki kicsit érdekel, és próbálkozik nálam - és itt van Z. aki a legjobbfej és a legkedvesebb teremtés akivel találkoztam tényleg. És helyes. És édes. És tudom, hogy odavan értem. És volt hogy összekeveredtünk.és tudom, hogy bír - erőteljesebb szavakat nem is merek írni, mert tisztelem, szeretem őt - de hiába. Néha kósza gondolatként felmerül bennem, hogy HÁTHA, és hogy MEG KÉNE VELE PRÓBÁLNI, de sajnos tudom, hogy nem menne. És tudom, hogy amikor magához ölel, akkor úgy teszi, hogy reméli együtt maradunk.
De tudom, hogy nem menne. Nem érem be féltökéletssel. Az más kérdés, hogy számomra ki az és ki nem. Ezek a dolog nem vita tárgya. Aki tetszik teszik, aki nem nem. Így megy ez.
Faszom, úgy jaj. Tényleg mért nincs egy olyan faszi, aki egy nőért áldozatra képes? Mondja hogy hazakísér, úgysem hagyom neki, de tudom, hogy megtenné. Például nekem ez fontos, mert félek egyedül hazamenni. Főleg, mikor ilyen csini vagyok, mint ma voltam. Fehél fodlos szoknya (jaj hogy vagy Bazsi??) és kölömcipő, meg melltaltó nélkül az new fölső... És bassza meg, Pintyinél akartam aludni, de mivel nem rúgtam be, nem tettem. Hazajöttem, jó messzire.

Faszom. Mikor jön csak egy csak egy olyan pasi, aki imád engem és akit imádok? Mért csak olyan jön, akinek én kellek, és aki nekem nem kell? Mért jön olyan egymillió évben egyszer, aki nekem tetszik, de szarik rám?
Mért nem tudok azzal semmit sem kazdeni, aki odavan értem, de nem érdekel? Mért nem képes egy pasi sem apró áldozatra miattam? Picsába. Nem baj. Sziget hellyre hoz. Meg egyébként is jól vagyok, csak a hormonok írnak. Ilyekek ezek.

Szigeten jó lesz. Úgyis azt hiszem majd szerlmes vagyok. Hacsak nem addig. Valamelyik. Jaj, bassza meg. Olyan jó vagyok. És nem vagyok egy beképzelt kurva, csak így van. Blablablabla. Hát ja. De ha egyszer ez van? Szedd össze magad bazmeg, mert nincs kedvem faszkodni tovább. Én össze vagyok szedve, én tudom mit akarok. Én asszertív vagyok - nem véletlenül kezdődik minden mondatom "én"-nel. Stabil személyiség vagyok, az egyetlen nő, akit oda-vissza ismerek, megértek, és logikusnak látom minden mozzanatát.

Ez van vazeg, menstuáló nő gondolataihoz sosem jutnál hozzá, mert sosem látod egyiken sem. De én tudom mit gondolok, tudom, mit érzek, tudom mit érdemlek.

Úgyhogy, Gyere, tedd rendbe. Még egy kicsit nem késő. Gyere. Gyere. Siess, mert elmúlik.

Homlokcsók.
m