Milyen hihetetlenül szentimentális és édes, hogy mikor apró kicsi copfos kislányka voltam nagyon szerettem a Hook című mesefilmet! Giling Galang, Peter Pan, Roofio, Hook, Maggy, Jack, Wendy, a Csihipuhisták, Smee meg a többiek! Minden nap meg tudtuk volna nézni a kistesómmal! Imádtuk! Aztán valahogy eltűnt a kazetta, és nem láttuk többet...
És ma volt a tévében. Újra megnéztem, újra gyermek voltam, és amire már nem is emlékeztem, az is mind mind előkerült. És hogy mi a legmeglepőbb? Hogy Peter Pan szerelmét Moirának hívják :)
Szeretem ezt a filmet, jól esett újra megnézni. Még amit nagyon imádtam kicsinek, az a Willow című film, meg a Kisdarázs, meg még volt pár film, amit azt hiszem jó ha megnéz egy kiskölök. Szerettem gyereknek lenni. Hibátlan gyerekkorom volt! Vagyis, nekem tökéletes volt, mert így lehettem az, aki most vagyok; Wendy Moira Angela Darling. Hüpphüpphüpp.
Faszom, ne nyígjál, mondtam, hogy szentimentális.
2006.07.29. 22:16 m01ra
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr46360065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nóra 2006.07.30. 10:05:21
Hát gyereknek lenni szerintem a legjobb! Nincs hazugság, fájdalom! CSak ártatlanság, boldogság, játék....
pafrany 2006.07.30. 12:47:57
inkább olvasson az a büdös kölök.
én is azt tettem már jó korán, mégse lett belőlem senki...
:)
moira 2006.07.30. 13:22:15
Persze persze, majd a gyerkőc-könyveknek majd máskor hódolok :)