Tegnap a csoportterápián volt egy ilyen kérdés: Hogyan szeretnél élni 2 év múlva.

Mindenki azt írta: szeretném ha már lenne diplomám, szeretném, ha lenne állásom, szeretném, ha lenne kutyám, blablbablba. Moirika meg - mivel ő nagyon elszánt és különleges lány - ösztönösen így mondta:
Lesz egy remek rádióműsorom, egy remek rádióban, meg lesz a diplomám, egy lakás lesz kilátásban, szerelmes leszek, sokat fogok bulizni, és utazni. A sorrend nem ez. - Érted, én nem tettem oda, hogy "szeretném", semmi feltételes mód.

Aztán volt ilyen, hogy mitől félsz. A haláltól félek. Nem a sajátomtól. Mindenki másétól. És tudod mi a legkeményebb? Hogy ez a lehető leghatalmasabb önzőség. Már régóta van a fejemben egy amolyan "önzés-filozófia" jellegű írott formájú életmű.

Figyelj csak, gondolkodj el ezen.

Az ember, akit a világon a legjobban szeretsz (anya, apa, tesó, nem tom, szerelmed, bárki) és Te álltok egy kerítéssel körülkerített tisztáson. Áll veletek szember egy férfi, aki azt mondja:

- Sziasztok, ma este az egyikőtök meg kell ölje a másikat. Más lehetőség nincs. De ti döntitek el, hogy melyikőtök öl és melyíkőtök hal meg.

Te hogy döntenél?


Nekem mikor ezt az elmebeteg szituációt először elképzeltem, szó nélkül tudtam, hogy én halok, te ölsz. Hiszen képteélen lennék úgy élni, azzal a tudattal, hogy az én lelkemen szárad valaki halála, valaki családja összeomlik, mert ÉN megöltem az illetőt, nem tudnék tükörbe nézni satöbbi. Még ha csak egy idegenről van szó, akkor is - haljak meg én.

Aztán tovább gondolkodtam. Ha a számomra a világon legfontosabb ember áll ott, akkor valószínűsíthető, hogy neki is igen fontos vagyok én. Ha megöletem magam vele, akkor mindenbizonnyal ő beleőrül a hiányomba, és a tudatba, hogy ő ölt meg engem. Hiszen ha csak belegondolok, hogy a nekem legfontosabb ember nem él, pánikrohamot kapok nyomban kábé.

És én nem akarom ezt az érzést a maga valóságában az általam legjobban szeretett emberben realizálni. Szóval. Úgy döntötenék:

Megölöm. De valószínüsítem, hogy ez egy olyan cselekedet, ami túl van a józan ész határain, és minden bizonnyal becsavarodnék. Valószínűleg kinyírnám magam, hacsak nem bebasznak egy börtönbe, vagy kedvet nem kapok a gyilkohoz.

Viccet félre téve - én azt hiszem ezt a döntést találnám helyesnek. Te hogy választanál? Hogy döntenél? És miért?