Azt kell mondjam, hogy a mai kezdés után minimum azt vártam, hogy a stúdió felé elkúr egy busz. De nem ez történt. Bementem, titkiben reméltem, hogy bent lesz majd Dáviálnevű is, de annyira nem, szóval szívtam is sorjában a cigiket (mert mikor tudom, hogy vele fogok találkozni, vagy vele vagyok, akkor nagyon nem, ami nekem gyötrelem és kín, de ez az én áldozatom a dologért. És tudtam, hogy dolgozik, mert mindig csak dolgozik, és Gabesz is mondta, hogy dolgozik ma a kicsike, mert ugye én nem kommunikálok vele sokat. Szóval nem vártam. És egyszercsak megjelent :) jaj de örültem nekije :)
És nem nagyon foglalkoztunk egymással, mert én az adásra "készültem", neki meg megbeszélése volt, aztán még ott volt egy kicsit, kimentünk együtt a boltba is, és aztán mennie kellett, és mondta, hogy lehet, hogy most nem fog olyan sokat dolgozni már, ami engem hatalmas boldogsággal töltene el, mert alig látom, és baszogatni meg nem akarom, mert semmi értelme nem lenne, itt vagyok az a lényeg. Szóval jobb lenne, ha több időt tölthetnék vele, csak hogy stabilabban érezzem magam, és ne jöjjenek ilyen gondolatok a fejembe állandó jelleggel egyre erősödve, hogy vajon ez jó nekem? kell ez nekem?
Szóval! Szeretném csak egy kicsivel többet látni és csak egy kicsivel jobban érezni, hogy ő is ezt akarja.

Hát enyit erről, a többi gondolat az enyém.

Az adás egész jó volt, hallgatták is vagy 10 csilliárdan - jó szokás szerint. Ja meg bent volt Tamás is. Bírom.

Aztán Linivel hazaiszkoltunk, és Anya meg nincs már itthon, jaj levágták a fél testem.

Remélhetőleg szerdán megyünk vágni adásba ezt-azt, előtte AEROBIK (háháháhááááááááááá - de egyébként tényleg), este meg remélem Dávidálnevű. De szombaton jaj azt nagyon várom, mert megyünk sokan állatkertbe :)

Ja meg hogy engem minden alkalommal betalál egy retardált a körúton, az már nem gyenge.