I love Budapest

Vannak bennem ambivalens jellegű érzések. Eléggé értetlenül álltam ma, hogy mi a fasz van? Tudom, hogy jó vagyok, tudom, hogy mindent jól csinálok. De legalább megerősödik bennem százszorosan, hogy velem minden rendben van. És ha ekkora szopás árán is, akkoris jó tudni.

Faszom. Most leírok mindent, ami kétségbe ejt és elkeserít Misivel kapcsolatban. Előszöris. Lehet, hogy ő egészen másképpen értelmez és igényel egy kapcsolatot, mint én. Sőt, ez biztos. Neki az sok volt, hogy egyszer (egyszer bazmeg az életben egyszer, az egy hónap alatt egyszer, összesen egyszer) smároltunk úgy, hogy lehet, hogy mások is látták. Neki ez akkora gond, hogy rá 4 nappal felrója nekem. Hogy neki ez "nyilvános párzás". Jó, oké, elfogadom. Ahogy elfogadom, hogy nem ér rá sosem, hogy nem hív fel, hogy nem ír, hogy sehogyan se mutatja ki felém, hogy érez irántam bármit is (jaj, nem szerelmeről beszélek, szó sincs erről, hogy jönne szerelem, a heti 2 találkozásból?), hogy nem mondja, hogy aludj nálam, hogy nem mondja, hogy mikor találkozunk, hogy nem mondd semmi ilyesmit. Jó, elfogadom, mert szeretném ha menne, és ha neki így kell, akkor jó. Csak kelljen neki. Mert nekem kell. Mert csak úgy megyek bele ilyesmibe, hogy "járás", ha biztos vagyok az illetőben, ha biztos vagyok abban, hogy nekem tényleg tetszik, mert jófej, kedves, okos, vicces, és tetszik. És belementem. Azzal a szándékkal mentem bele másfél és nulla kapcsolat után, hogy ez most jó lesz.

De nem jó. Vagyis szar. Ha vele vagyok, akkor jó, de akkor sem az igazi. Nem kell sok. Csak kis gesztusok. Csak egy "gondoltam rád", vagy egy "hiányzol". De semmi. Csak egy puszi találkozáskor, egy puszi búcsúzáskor, 2 ölelés, és fogjuk egymás kezét. Ha neki az ennél több már "public mating" - mert ezt írta, akkor jó, elfogadom. de akkor legyen már készségesebb abban, hogy olyan helyzetbe kerülhessünk, ahol lehet "matingelni". Nem, nem arra gondolok, hogy le kéne feküdnünk egymással, nem nem. Csak egyelőre annyi kell, hogy had smároljak már vele egy tutajosat. Mint amit Szigeten, hogy órákon át. Érted? Csak ennyi. De ez nem sok azt hiszem. Én sem vagyok olyan, hogy egymás szájában. Nem, nem vagyok olyan. De bazmeg. Ez is egy véglet, amit ő nyomat. És minden alkalommal egyre nagyobb bennem a kétély, érzem, hogy ez nem jó, és várok valami kis gesztust tőle, hogy elmulassza ezt bennem. Mert ha látom, hogy ő is akarja ezt, ha látom, hogy ez neki is fontos, akkor nagyon jó, akkor persze, várok, és menjen így, de tudnom kell, hogy ez nem ebből fog csak állni.

A másik meg. Tamás. Tamás. Vele meg ezerszer jobban elvagyok. Úgy értem, ő megölel magától. Ő mondja, hogy szép vagyok. Ő bókol, vele órákon át lehet beszélgetni. Faszom, mért nem kezdett ki velem? Már túl késő. Túl késő. Bár ő meg nem hiszi el, hogy bírom. De aztért is túl késő, mert nem lehet közöttünk semmi, mert végképp kurvának tartana mindenki, bár én tudom, hogy nem vagyok az. Hogy Misivel kb amióta "járunk" EGYSZER smároltunk. Egyszerűen nem hiszem el. Egyszerűen ezt nem hiszem el, hogy ezt ő "public matingnek" nevezi. Agyam eldobom. Térjek már észhez.

Ugyanakkor meg ha nincs nekem ő, akkor csak zsennyegek, hogy mért nem képes egy pasi sem arra, hogy összeszedje magát és kikezdjen velem. Így legalább egy kicsit van pasim. Nem nagyon, de kicsit. valakit megölelhetek, úgy hogy lehetnek bennem szexuális vágyak, valaki kezét foghatom.

Meglátjuk meddig megy ez még. Meddig mehet. Mit kapok még. Sokat tűrtem. nem szóltam, tettem azért, hogy menjen a dolog. Én megteszem ami tőlem telik.