Hogy mért szeretem Andikát? Mert kiáll mellettem, és a nehéz helyzetekben fogja a kezem, és bíztat, hogy menni fog. Így történt ez akkor is, mikor rákszűrésen voltam (méhnyakrák - lányok, minden évben eltakarodni erre a vizsgálatra!), és mindenki azt mondta, hogy nem vészes, kicsit kellemetlen, de túlélhető. Andika meg mit mond? "Olyan mintha egy kurva nagy lófaszt feltömködnének a testedbe", szóval ő ilyen tanácsokkal lát el. Ma meg a vérvételen aszongya: "Az lesz, hogy bemész, és melléd állítanak egy full kezdő 19 éves orvostanhallgatót, aki még az életben nem csinált ilyet, miután negyedszerre sem találja el a vénádat, két másik nagyobb darab nővérke lefog, hogy ne sipákoljál már, majd elájulsz, kiesik a tű a vénádból, és ezért újat kell szúrni majd. Két másik nővér majd azon ügyködik, hogy felpofozzon a kómából és hideg vizet locsolnak az arcodba.". Hát ilyen az én édes Andikám.
De természetesen simán ment minden, hamar meg is lesz a lelet.
Ma kicsit sűrű a nap, még hajatmosok, tali Pengével, aztán Apuval vásárlás, aztán Sch, aztán meg nem tom, de én benne vagyok bármiben. Két napja ugyanis nem iszom. Ez a nem semmi.
2006.10.05. 13:45 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr656359647
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
