Minden alkalommal, amikor találkozom Misivel kurvára a nulláról indul az egész. Minden alkalommal olyan, mint az "idétlen időkig" című fiilmben. Hogy mindig ugyanúgy, ugyanazok az érzések, és a végére mikor megint jó, akkor legközelebb újra elő kell hozni. Újra. Faszom, hát nincsenek is érzések. Faszom. Mi ez? Akarom, hogy jó legyen, de nem látom eléggé rajta, hogy ő is akarná. Dühít és elkeserít egyszerre.
Hogy nekem hogy lnne jó? Ha mondjuk sokszor csókolóznánk nagyon nagyon sokáig, ha mondjuk mondana kedveseket, ha mondjuk meglepne valami kis faszsággal, akár azzal is, hogy mondjuk miközben beszélek vele lecsókol. Vagy bármi. Én annyit adok, és annyira nem látszik az egészen. Ahogy benne vagyok úgy érzem semmilyen az egész, de közben meg látom, hogy milyen kibaszott jó lehetne.
2006.10.13. 00:21 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr186359599
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
