Tyííí baze. Ma méghogy semmi? Hát dehogynem. Bazsika elhívott egy koncertre. Találkoztunk este, és mentünk. Merlinben volt a buli, Uzgin Űver (hopp, Páfri, mit szólsz? :P), meg Sabot! Annyira kemény volt, uristen, meg iddogáltunk is kis sörikét, meg röhögtünk nagyon sokat, például a népesség nyivántartón, meg az aszbeszten, meg még minden faszságon. Jó volt hogy végre kb egy hónap után újra tudtunk beszélgetni! És most mind ketten - hellyel közzel - jó passzban voltunk, szóval nem kurtattuk egymást, nem mentünk egymás agyára, szóval igen jó volt.. Meg kell hagyni, hogy én voltam a jobb fej, bár ha ezt most Bazsi majd elolvassa péklapáttal fog fejbe baszni, hogy mit is képzelek én itten tulajdonképpen.

Ezen kívül a napom csúcspontja, hogy 4 év végeláthatatlan keresés után ma ráleltem álmaim csizmájára, ami pont olyan, mintha csak én terveztem volna. Bőr, sima fekete, semmi csicsa, törpetűsarok, semmi veszkóra hajazás, kicsi, kerek orr. 12 ropi volt, leértékelve. Majdnem hátast dobtam, mikor megláttam. De persze kell egy kis gebasz, ugyanis csak kilences vlt nekem meg hét és feles többnyire a lábam, de igazából leszarom, mert ez is jó lesz, meg mondom, évek óta vadászok egy ilyen sima, egyszerű, elegáns, nőies, bőr csizmát. És hoppá, pikk pakk négy év után meg is lett.
Ja meg vettem egy szoknyát is.

Az órádat meg állítsad át, és aludjál még egy kicsit.