I love Budapest

Ja és ebben az a jó, hogy lehet újra szabadon zsenyeregni, hogy juj ilyet olyat szereték csinálni ezzel azzal a pasival (nem mintha ilyenről valaha is lett volna szó, de majd most megtehetem), illetve jól elmondhatom, hogy mire vágyom, meg egyébként is, egészen biztosan jön jobb, hiszen maybe I'm perfect for you, baszki.
De el vagyok keseredve, de nem Misi miatt, mert nem, egy percig sem voltam belé szerelmes, mert nem hagyta magát a kis dög, szóval nem az keserít el, hogy vele nem vagyok együtt, hanem alapvetően a gondolat, hogy 2004 áprilisa óta nem éreztem eszeveszett őrületes kielégítő szerelmet. Asszem. Ha jól emlékszem. És ez a dolog is megmutatta nekem, hogy én igen is képes vagyok harmoniában párkapcsolatban működni, toleráns vagyok, türelmes vagyok, nem vagyok féltékeny, nem lógnék a másikon sosem, mondom, I'm perfect. Na mindegy. Majd lesz ahogy lesz.

Nagyi azzal kurtat engöm folyton, hogy túl válogatós vagyok pasi téren. Nem érti meg, hogy EGY) a nagy lófaszt, KETTŐ) ha egyszer valaki nem tetszik és nyomul rám, akkor nyomulhat bazmeg ezer évig, akkor sem fog tetszeni. Szóval az, hogy add lejjebb bébi az igényeid, az nem működik, mert nem pusztán kapcsolatra vágyom, hanem LOVE, geci, LOVE az kell nekem. Ki is írom, hogy PSYCHOBITCH.