Máma reggel Magyar Rádió, ami hohóhohóóóó, kecsegtet engömet. Elszaladgál la mia fantazia, és vágyak gerjednek bennem az ő irányába neki.
Másnapos a lelkem, ég a testem, és fáj leülni a valagomra, mert nagyon leégtem, fáj túl nagy levegőt lélegeznem, mert félek felhasad a bőröm a mellkasomon, minek ment el az eszem? Én jó ember vagyok, jó dolgokat érdemlek, nem pedig például olyan pasikat, akik nekem nem tetszenek és mégis gyünnek csak gyünnek, megközelítik a testem, amikor én meg éppen arra gondolok, hogy ezt ne csinálják. Mennyivel boldogabb lenne nekem a lelkem, ha inkább csak olyanoknak tetszenék, akik nekem is teszenek*, és még jobb lenne, ha sosem kerülnék olyan szituációba, hogy olyannak áll fel értem a farka, akire nekem meg nem. És még jobb lenne a világ, ha inkább tetszenék azoknak, akik nekem tetszenek, és akkor lejönne értem a széptestűfiú a parfüm plakátról például és azt mondaná nekem, hogy hello, i need you baby. Vagy valami.

Jaj, Misi benne van a fejemben még. Jaj, most jaj, ne legyél már benne.

Bassza meg magát a világ most.


* Akiknek száma felfelé kerekítve NULLA.