Milyen szép, kedves, gusztustalan, undorító, nyákos idő volt ma?! Én meg ki sem néztem az ablakon, csak mentem, és saját testemmel kellett védelmeznem a regényt az esőtől, melyet magammal vittem a nagy útra.
Viszont. Most mindenki mély lélegzet. Gyertya meggyújt.
Betömték egy fogam. Ez több mint botrány. Pedig olyan gecire, kurvára vigyázok rá! Minden táskámban van fogkefe. A legnagyobb kincseim a fogaim. Szépek és sorban vannak. Ilyenek. De léci ne lukadjatok ki.
Ja és mikor félig lebénult arccal kilépek a rendelőből, hííí, vajon kivel futok össze? Kovapetivel, és úgy röhögött rajtam, hogy le van bénulva az arcom, én meg röhögtem azon, hogy neki ez milyen vicces, és ahogy ezen nevettem, ő még jobban nevetett, mert egyre inkább kiütközött az ábrázatomon az arcom ideiglenes fogyatákossága. Hát ez volt.
Aztán be Bazsihoz, odaadtam nekije az indexet, és jöttem is haza ebben a remek londonszitálóesőben.
Holnap albánszamár est lesz a stúdióban, pinyakoládával, ektivitivel, dallaszivással, pezsgővel, kábítószerekkel, malájkurvákkal.
Lánybúcsú, you know.
2007.01.22. 19:43 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr596359127
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
