3,5 órát szoptam a balesetin. Nincs energiám kifejteni a véleményem az egészségügyről, pedig van. Tudom, nincs lóvé, meg semmi sincs, de azért nem kéne kifejezetten paraszt tirpáknak lennie az ápolónak, a röntgenespinának, és a doktorúrnak sem. Kedvesnek lenni ingyen is lehet. Én is ingyen vagyok kedves. Egészségügy kurva nagy botrány. Voltam sok helyen, láttam sok kórházat. A fehérvári és a veszprémi kórház az, ami megüti a mércét. Legalábbis azok közül, amit eddig látam. De itt az ember inkább hazamegy, és meghal otthon, mert egyszerűen undorító az összes kórház. A belem kifordul, hogy le kell ülnöm a redvás székre, néznem kell a redvás omladozó falakat, a belem kifordul, mert olyan mocsok és szutyok van a kórházakban, hogy inkább haljak meg otthon, mint a kórházban valami csúfos fertőzésben.
És ha egyszer ilyenek a körülmények, akkor a faszért nem kedvesek? Ezzel igenis kárpótolnának. Egy mosoly nem kerül semmibe. És ne a beteg előtt veszekedjen, és ne előttem mondja, hogy "én ma már egy fél beteget sem vagyok hajlandó ellátni".
És nem az orvosokat kell fikázni (persze ha paraszt akkor magadban ér), mert egy félig orvos is jobb, mint a semmilyen. Ez az igazság. És két kezünket össze kell tenni sajnos, hogy legalább egy-kettő még van itthon.
Két év alatt össze kéne rántani az egészségügyet, mert 97 óta nagyjából rendszeresen rákényszerülök egy kis kórházas balfaszkodásra, ilyen olyan sérülésekkel, és hogy ezek a kórházak 97 óta ugyanolyan leprák és moslékok, ez valami hihetetlen. És talán a parlamentben nem az a legfontosabb kérdés, hogy a magyar filmgyártók mennyi állami támogatást kapjanak. Ó, faszom, a lúzer egy csapat a magyar basszameg.

Röntgenespina: És hogy hogy van mankód? Kölcsön volt?
Moira: Nem, már volt korábban bokasérülésem, és onnan van.
Röntgenespina: Korábban is volt már sérülése? Jól van, menjen csak síelni még.

Kurvaanyád.