Úh geci, úgy beütött a ménkű, mint már régen. De most valahogy nem ijesztett meg. Kb életemben ötödjére tör rám egy rendkívül furcsa roham, vagy görcs vagy nem tudom hogyan nevezzem. Lényege, hogy elzsibbad először a bal karom, aztán fokozatosan az egész testem, de nem túlzok, az egész testem. Az arcom a legrosszabb, a torkom, a szemem, a szám, a nyelvem. Mikor először volt ilyenem nem gyengén ráparáztam, ami nyilván nem segített ki a bennem zajló folyamatból. De most meg valahogy kurvára nyugodtan félelem nélkül vártam, hogy vége legyen, vagy hogy elaludjak. Anyu persze megijedt, mert kimentem hozzá, hogy igen furán vagyok, ő meg csak azt látta hogy halál fehér vagyok.
Mindegy. Egy óra alatt kb full elmúlt. Most már csak a fejem fáj kicsit. El kell mennem agyászhoz. Fizikai eredetű problémát gyanítok in my head. Túl sok okosság lehet bent, az próbál kitörni.
A kronófóbiáról meg majd írok, mert Nabokov csomó gondolatot keltett az amúgyis sűrű labirintusú agyamba. Meg Gergőnek odaadtam egy kvázi-naplómat, amit 16 évesen írtam, és rettentő fura volt újra elolvasni, így felnőtt és kitisztult fejjel. Csaknem hátborzongató. De jóleső ugyanakkor. Majd részletezem, hogy te is felbírjad fogni.
