Nos, nem tudom ismered-e a mondást (én találtam ki):
Ha mögöttem ülsz egy színházban, a darab alatt a pofádat befogod, mert hazafelé berántalak egy sikátorba és elvágom a torkodat.

Száz év magányt néztük. Igen nagyon féltem, hogy mit hoznak ki belőle. És meg kell mondjam, nem csalódtam. Rendezés elég jó, persze.. a könyvnek a töredékét sem adja vissza, de azt nem is lehet. De a hangulat... Ú, hát tényleg nyeldekeltem a könnyeim.

Ott volt Miseborocska is. Nemcsak hogy hozzászólni nem tudtam, de ránézni sem. Bazsi kérdezi tőlem: Na mi van Mojri, zavarban vagy?
- Alig, baszki.