Nos, nem tudom ismered-e a mondást (én találtam ki):
Ha mögöttem ülsz egy színházban, a darab alatt a pofádat befogod, mert hazafelé berántalak egy sikátorba és elvágom a torkodat.
Száz év magányt néztük. Igen nagyon féltem, hogy mit hoznak ki belőle. És meg kell mondjam, nem csalódtam. Rendezés elég jó, persze.. a könyvnek a töredékét sem adja vissza, de azt nem is lehet. De a hangulat... Ú, hát tényleg nyeldekeltem a könnyeim.
Ott volt Miseborocska is. Nemcsak hogy hozzászólni nem tudtam, de ránézni sem. Bazsi kérdezi tőlem: Na mi van Mojri, zavarban vagy?
- Alig, baszki.
2007.02.23. 23:52 m01ra
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr226358971
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2007.02.24. 09:48:33
Köszi, hogy idéztél:) ez volt életem legjobb poénja:D!!!