Engem rettenetesen dühít, ha megbámulnak az emberek. Tehát velem senki meg ne próbáljon velem flörtölni, vagy rám mosolyogni, mert attól agyérgörcsöt kapok. És még dupla plusz ne gyere oda hozzám MEGSZÓLÍTANI, mert baszki, tudod te ki vagyok én? Csak úgy akárki nem jöhet oda hozzám! Még az is gondolja meg kétszer-háromszor, aki ismer. Na.

De hogy ezt mért mondom.
Tegnap Andi, Anita meg én jövünk ki a mekiből, és gyújtunk rá. Erre utánunk jön a biztonsági megkocogtatja a vállam, én meg gondolom le akar kúrni, hogy mért az ajtóban állva dohányzunk. De a nagy lófaszt. Kivilantja a hiányos fogsorát és okosan nekem szegezi a kérdést, bele az arcomba:

- Ti most dohányoztok?
- Ördögöd van, barátom, vagy vaslogikád (ahogy a bölcs mondja), ezt jól látod.
- És nagy pofátlanság lenne, ha kérnék egy szál cigit tőletek?
- Nem számít. - és odanyújtom neki a dobozt, hogy vegyél köcsög.
- És siettek lányok?
- Aha.
- Nem maradnátok még velem itt elszívni a cigit?
- Ördögöd van, vagy vaslogikád. Már másodszor.
- Hova siettek?
- Színházba.
- És utána nem ugranátok be visszafelé?
- Ördögöd van. Vagy vaslogikád. - Igen, már harmadjára.

Boldog karácsonyt mindenkinek.