I love Budapest

Egyébkét meg tudom, hogy sokat regélek Andikáról, de sosem eleget. Ma például rendet rakok és takarítok, és kezembe akadt a mi nagy alkotásunk, ami egy az az egy rózsaszínű, fényes borítású, emlékkönyv jellegű füzet, amibe leírjuk a számunkra igen vicces dolgokat, és olyat röhögtem itt olvasgatás közben magányomban, hogy könnyem csordult.
És ebben a füzetben kábé 12 éves korunktól fogva vannak minden félék, kalandok, meg fényképek, és igazán mulattató.

Egyébként meg érdekes párhuzamot vélek felfedezni a jó kedvem és a rendrakási ingerem között. Ha rendet rakok akkor jó kedvem van. Arra még nem jöttem rá, hogy a rendrakástól lesz-e jókedvem, vagy a jókedvem visz rá, hogy rendet rakjak, mert viszonylag egy időben jön létre a két jelenség, tehát nem nagyon tudom, hogy akkor most melyik a tünete melyiknek vagy éppen fordítva. Ugye érthető vagyok?

Ma pedig.
Egy órán bent voltam, ragyogott a nap, és kint sütkéreztünk a napon. Ez engem feldob. Azt kívánom, hogy legyen mindig meseszép idő. Nyáron, amikor a városban vagyok, akkor legyn mondjuk 25-8 fok, amikor meg tenger és/vagy egyéb napozós jellegű helyen vagyok, akkor meg kőkeményen 40. Hát ilyenek foglalkoztatnak. Például.

És végezetül rémisztően idegesít amikor emberek a "dolog" és egyéb szavak helyettesítéseként használják a "történet" illetve "őrület" szavakat. Nehezményezem.
Hogy értsd, generálok egy mutatós példát, a fentiekből.


Egyébkét meg tudom, hogy sokat regélek Andikáról, de sosem eleget. Ma például megy nálam éppen a rendrakási és takarítási történet, és kezembe akadt a mi nagy alkotásunk, ami egy az az egy rózsaszínű, fényes borítású, emlékkönyv jellegű történet, amibe leírjuk a számunkra igen vicces történeteket, és olyat röhögtem itt magányoban, hogy könnyem csordult.
És ebben a történetben kábé 12 éves korunktól fogva vannak minden félék, kalandok, meg fényképek, és ez igazán mulattató történet.