Ma reggel felkelés, kurva fura álom, volt benne Misi, hogy találkoztunk, és ő csókkal köszönt, és rövid volt a haja, és csúnya volt, és a szemében bánat ragyogott, és azt mondta nekem könnyekkel küszködve és engemet ölelve, "tudtam, hogy nehéz lesz túl lenni rajtad, de azt nem tudtam, hogy ennyire", aztán valahogy egyszercsak egy repcsiben voltam, majd egy szálláson az öt beksztrítbojsz taggal - ami egyszerűen nem értem hogy jön ide baszki - és beszélgettünk, és ámuldoztam, hogy ezekbe a srácokba kislányok milliói szerelmesek.

De ami a valóságban volt.
Reggel kis taposás, aztán Bazsival találka, aztán kis kávé napfényben, aztán félóra szopókanyalóka a Pannonnál (akiknek anyájuk picsája, mert ahhoz, hogy lóvét vegyenek le a számlámról ahhoz nem kell semmi, de ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállítsam, ahhoz anyakönyvikivonat, teljes vérkép, ujjlenyomat, vizeletminta, retinaleolvasás, écteszt, négy denevér farka, kilenc fekete macska bal szembogara és apám fasza kell), aztán vidékre le, ott egy kis kaja, aztán haza, és most meg alszom. Így élek.

A mai nap észrevételei:

- A MÁV olyan retkes és szutykos, hogy érzem, ahogy leprás leszek, amikor testemmel érintem. Forró sósavval kéne lemaratni az egészet a gecibe. Minden nap.

- A BKV-n pedig karszalagot kéne adni, nem bérletet, mert az nem pálya, hogy minden egyes kibaszott ellenőrzésen elő kell vegyem a bérletem a táskám legaljából, ha meg csak azt mondom 'van bérletem', azt meg nem hiszik el. Hát nem ismertek meg ellenőrkéim?! Baszki. Mindennap van bérletem tíz éve. Na, legyen inkább karszalag, mert az ott van, és nem kell elővenni.

Majd én megmondom mi legyen.