I love Budapest

Vidám Vasárnap


Úúú, utoljára régen volt ennyire jó és ennyiszer!

De mielőtt, azelőtt. Szerelem tüze perzselte apró hamuszemekké a szívemet, a testemet a vágy forró tüze égette el szélben úszó hamvakká. Hát igen. Találtam egy faszit. Hiperkirály a gyerek. A neve nekije mostantól (hogy lehessen róla ömlengeni és szoftos fantáziákat vázolni róla) Terminátor. Találó.

Na de a mai történések. Reggel úgy éreztem, ez baszki nem az én napom. Várok a csapatra a Vidámpark előtt, csaknem jön senki. Szopoknyalok a napon, csaknem jönnek. Aztán beállít Bázsa, de ő le is lépett, úgyhogy még szoptam tovább 20 percet egyedül. Mindegy, ez a hobbim, a hiábavalóság.
Aztán megjött Ildi egy nagy rakat full idegennel, és az volt, hogy én ott töketlenkedtem egymagam a Vidámparkban, és mindenkinek volt párja, én meg úgy sírtam, hogy jaj, meghasad a szívgolyóm, mi lesz így, kivel fogok én dumcsizni. Aztán megjött Bázsa, meg még Ildi barátai, meg még később Kata, és akkor aztán ment a subidubi.
Nagy lábon élés, szerelembe esés, és nagyon durva zuhanások a hullámvasútról, a Titanicról, a szabadeséses-muriról, meg mindenről. Mint a mérgezett egerek úgy mentünk egyik rémületről a másikra, egyik szörnyet a másik után lovagoltuk, megannyi félelmetes ketyerét megszelidítettünk. Szóval TÖKÉLETES volt.

Fényképeztem, és kameráztam a hullámvasúton, mert én vagyok a király. És le is sültem a napon. Ez a nem semmi.

Hát...így élek. Laza vagyok, lazának születtem.