I love Budapest

Maradjunk annyiban, hogy igazam volt, naná hogy igazam volt, nekem mindig igazam van. Viszont a lány egyébként, el kell mondanom, hgy egy kedves kislány, egyből vágta, hogy nekem ez nem pálya, meg aztán dumáltunk, és mondta, hogy ha 10ből 2 belemegy, akkor az már jó. Hát ennyi. Nem törtem ki dührohammal, egyszer oltottam csak, annyi meg belefér.
Érted, ez a cucc maga a csoda, 20an gyógyulnak fel tőle rákból percenként, negyven inzulinos fecsit dobnak el a világ negyven különböző ponján cukrosok 10 másodpercenként, és ettől a szertől megnősz, lefogysz, nem leszel szőrös, nem izzadsz, lesz egy férjed (vad szerelemmel) lesz négy gyereked (ja mert meddőséget is gyógyít) és egyébként is vedd meg, és aztán add el.

Más. Az én életem olyan, mint egy társasjáték. Adott 24 óra, adott 15 családtag, adott 10 közeli barát/ismerős, és adott vagy te magad is. És osszad be az idődet úgy, hogy a nap végére maradjon egy kis alvásod, és legyen időd mindenkire, úgy hogy ne legyen veszekedés, és úgy, hogy legyen időd hajatmosni. Jól van nem nyígok, de azért néha szeretnék.

Megint más. Sziluka részegen megtalált msn-n, réges régi ügy a mienk, mi régen 98 és 2001 között nagyon jó barátnők voltunk. Aztán egyik pillanatról a másikra kicsesztek minket a suliból, és más utakon haladtunk tovább.

És végül hogy ma mi volt.

- reggel fel, kialudva, nem álmodva rémeket, vagy legalábbis nem emlékezve rá, ha netán mégis.
- taposás, ami jó volt.
- napozás a szőnyegemen az emeletes betonház ixedik emeletén, mert besüt a nap, és ez nekem jó.
- aztán Bazsival kis tali
- aztán e a pilótajátékos toszság
- aztán haza
- dumi Cukrásszal, akivel már megint jó rég nem
- aztán átjött Hegó

Tessék, lássék: ÍGY ÉLEK.