I love Budapest

Az ifjú Sárlottjork szenvedései

(Ezt már szeretem, bent a stúdióban mindenki megdícsért, hogy milyen szép barna vagyok. Gyerünk, srácok, így tovább!)

Más. Szóval ma bent volt Misi. Annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy nem lesz bent, mégis reméltem, hogy látom. És bent volt. És kedves volt velem, és én meg egyszerűen nem bírtam ránézni. Elfordultam, hátatfordítottam neki, eltakartam az arcom a hajammal, meg minden módon elárkóztam előle. Egyszerűen olyan zavarban voltam, hogy nem bírtam ránézni. Őrület - én zavarban, érted?
Aztán nem is beszéltünk, ő próbált velem valami minimális szemkontaktust felvenni, de határozottan elzárkóztam. Aztán mikor mentünk hazafelé, akkor odajött hozzám puszit adni, és olyan aranyos volt, és kérdezte, hogy a nyáron megyünk-e majd strandra, és mondtam, hogy nem tudom. És kedves volt, meg jópofa, mert ilyen. Kedves és jópofa.
És ez még semmi. De holnap együtt fogunk dolgozni déltől este fél8ig. Aztán meg hatalmas buli lesz, konferencia-after címen. Tavaly az volt, hogy geci mocskosul bebasztam, meg mindenki, vagy 30ezren kezdtek ki velem, aztán Misivel kötöttem ki a galérián, és átöltelve aludtunk, de a legkeményebb, hogy még csak nem is csókolóztunk akkor. Pedig előtte is már izott körülöttünk a levegő.

Na mindegy. Nem tudom mi lesz holnap. Február óta nem láttam. Azóta írt egy sms-t, hogy mért nem megyek kirándulni velük. Most erre hogy írjam vissza, hogy képtelen vagyok egy légtérben tartózkodni veled?

A faszomba, tartom magam, nem szegem meg a szabályokat, nem hívom fel, nem csinálok hülyét magamból előtte, ésszel felfogom, hogy kidobtam, mert nem foglalkozott velem eleget, ha tudom, hogy valahol ott van, akkor nem megyek el, kirándulás, vacsik, meg ilyenek, nem is nagyon beszélek róla senkinek, minden módon igyekszem és megy is, hogy tartom magam. És közben meg nincs olyan nap hogy ne jutna eszembe.

Picsába, új potenciális kan kéne.

"Csak a szerelem eleven elemem, valahol elveszett, veszettül keresem! Sehol se talállak, téged, életem!"