Most nagyon jó érzéseim vannak. Végre nincs bennem az a keserűség, hogy Misi hiányzik, és mégsincs semmi. Elmondom milyen lépcsőfokok voltak a fájdalmaimban.
Első: Elfogadni, hogy amikor azt mondtam neki, hogy szakítsunk, azt mondta elsőre, hogy rendben, és megértelek.
Második: Elfogadni a gondolatot, hogy lehet, hogy nem is hiányzom neki, nem is jutok eszébe.
Harmadik: Elfogadni, hogy lehet, hogy valaki másba szerelmes, és lehet, hogy őérte megteszi azt, amit értem nem tett meg. Rengeteg kegyetlen rémálmom volt ezzel kapcsolatban, amiből sírva ébredtem fel.
Negyedik: Felfogni, hogy lehet, hogy soha többé nem találkozunk már.
Ötödik: Felfogni, hogy csak két idegen leszünk egymásnak.
És a legdurvább, hogy amikor együtt voltunk, én nem voltam belé szerelmes, persze nagyon odavoltam érte, de mintha nem hagyta volna, hogy beleszeressek. Csak szexuálisan elképesztően vonzott, meg persze amikor együtt voltunk, akkor mindig jó volt minden.
Aztán mikor szakítottam vele, akkor egyből ezerszer jobban hiányzott, és ezerszer többet gondoltam rá, mint mikor jártunk. Érdekes, nem?
Kielégítő volt az éjszaka, abból a szempontból, hogy a fönti fjdalmas kérdésekre egyszerre választ kaptam.
Úgyhogy elmúltak a rössz érzéseim, amik persze amúgy is elmúltak volna, ha nincs a tegnap este, csak sokkal lassabban. Minden esetre, most jódarabig nem fogok már írni róla azt hiszem.
Ja és még valami: Egészen spontánul mind kettőnknek az volt kiírva msn-n: PUBLIC MATING.
2007.04.25. 13:26 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr776358691
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
