Máma mik is voltak? Sok hasznos, sok kellemes. Ezt már szeretem. Reggel fel, hogy menjek a TIT-be, hív Andika, hogy van pár elbaszni való órája, ugyan töltsük már együtt. És lőn - bár nem túl sokat, de keveset találkoztunk. Aztán el a TIT-be, és az van, hogy vannak unalmas dolgok az életben - ez tény -, de azért ha valaki nem kifejezetten unalmas ember, akkor elő lehet azt adni úgy is, hogy ne legyen unalmas.
Aztán fel Pintyihez Rékával, ott ebédecske, kávécska, dumika, összeszedegettem az ottfelejtett ajándékokat, másodszorra is nagyon örültem nekik.
Ó... és bárcsak feltehetném valahova a videót, amit Bazzser csinált nekünk. Nagyon vicces, ahogy merev részegen hadonászok benne például. (még viccesebb, hogy Bazsi ezt adja majd le vizsgafilmjének a suliban, aha, jó a reakciód)
Aztán még mindig benne voltunk Andika néhány elbasznivaló óráiban, így hát másodjára is találkoztunk, ültünk egy kicsit az Üllői úti villamosmegállóban, etettünk például egy dagadt galambot.
Aztán találkoztam Gergővel, kihírdettük a filmre a meghallgatást. Ez már valami.
Aztán Linivel meg Gergővel, meg a bébivel beültünk egy cukrászdába, ittunk egy kávét, és mentem Bazzserhoz a halálfaszára, de legalább láttam hol lakik a kicsike.
Aztán meg hazajöttem. Jó sűrű volt ez a nap, de lesz ez még így se.
......és úristeeeeeeeeeen!!
MÁR CSAK EGY HÓNAP ÉS REPCSIVEL HÚZOK TENGERHEZ, HOMOKOS PART, KOKTÉLOK, BANÁNSZOKNYA.
Moira ezt szereti. Moira így él. Moira egyes szám harmadik személyben beszél magáról.
