Oké, felpróbáltam 10 ruhát, kifestettem magam mesebelire, kilakkoztam a körmeim, hajat mostam. És most jött el az agyalás ideje.
Én azt szoktam csinálni, hogy elképzelem, hogy mit szeretnék, hogyan alakulnának a dolgok optimális esetben. Aztán elképzelem, hogy mi lenne a legrosszabb eshetőség, majd végül a reális helyzetet vetítem magam elé. Nos kezdjük a fain tervekkel. Odaérek, a félistennel szóba elegyedem, kicsit együtt iddogálunk a konyhában, sokat nevetünk meg vigyorgunk, aztán egyre ittasabbak vagyunk, aztán az ektivitiben mi ketten vagyunk egy csapatban, aztán egy szuper kitalálásnál nyakamba borul, és megölel, aztán megcsókol, ordítva smárolunk, a többiek körbe állnak, és fütyülne meg tapsolnak, aztán még játszunk egy kicsit, aztán lefekszünk aludni, és együtt alszunk, de mivel bloody mary vagyok, nem fogunk dugni. De reggel felkelünk, együtt mosunk fogat, nevetünk, és kézenfogva kikísér a buszhoz, aztán még egy órát smárolunk, és minden szép lesz mostantól. Na ez volt az optimista változat.
A pesszimista, hogy odaérek és nem lesz ott, vagy ha mégis ott lesz, kiderül hamar, hogy buzi, vagy megjelenik a világ legjobb nőjével kézenfogva és a játék közepén bejelenti, hogy összeházasodnak és gyereket vár a kiscsaj. Hármas ikreket.
A realista meg az, hogy játszunk többen együtt, nevetünk többen együtt, én nagyon jófej leszek, mint mindig, aztán pont annyit beszélek vele, mint mindenki mással, majd valami gázabb csávó rám nyomul esetleg, aztán még sokat nevetünk sokan, meg táncolunk, iddogálunk, jól érzem magam, aztán hazamegyek az éjszakaival, úgy, hogy nem történt vele semmi sem, de én még jobban oda leszek érte.
(Azt azért leszögezném, hogy ez még nem "odalevés", hisz egész életemben kétszer találkoztam vele. De az biztos, hogy kibaszottul geci jól néz ki, gatyámba hugyozok, mikor meglátom, és nagyon vicces. Nekem fontos, hogy vicces legyen valaki, és ő nagy dumás. Moira szereti a kurva jó pasikat kurva jó humorral.)
Egyébként meg tegnap Filpo, Rebeca, Gerda meg Bazsika voltunk kártyázni, elég jó volt, szeretek velük kártyázgatni. Ittunk hozzá kicsi sörikét, aztán haza, Bazsi nálunk aludt, az öcsém meg kurva jófej, ez nálunk gondolom ilyen genetikus dolog lehet. Az ösztönös jófejség.
2007.07.27. 17:14 m01ra
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr816358385
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
v 2007.07.28. 19:40:13
na mi lett, mi lett???? o.o
2007.07.29. 15:34:25
nem Gergőnek hívják a titokzatos illetőt? csak egy tipp...
moira 2007.07.29. 18:05:57
nem gergő :)