Öcsém barátnője egy nagyon kedves lány. De olyan szinten agyfelbaszóan viselkedik, olyan hangnemben beszél és olyan eszeveszettül nyávogó hangon értekezik, hogy annyira felmegy bennem a pumpa, hogy el sem tudom mondani. Hangsúlyozom, nagyon kedves lány. De a viselkedésétől és a hangjától komolyan dührohamot kapok és már forgatnám is a szívében a kést visongva. Igazi rinyátor.
De állandóan visszafogom magam, és azt vettem észre, hogy mikor itt van nálunk (kb egy héten hat napig folyamatosan), hogy a sok elfojtott dühtől és idegtől mindenki másra szórom a dühöm, ami nálam mondjuk nem nagyon észre vehető, mert abból áll, ha dühös vagyok, hogy magamban vágom a pofákat, és azon kapom magam, hogy önkéntelenül hajtogatom: mennyire szarok az emberek, mennyivel jobb vagyok ennél a sok faszlúzernél, sose megyek sehova ebben a kurva életben, nem érdemel meg a világ, minden ismerősöm egy faszszopó nyomorult, és mindenki bekaphatja.
Szóval öcsémbarátnője kifordít önmagamból.
De most micsinálhatnék??????
Oltsam le állandóan? legyen köztünk ellentét? De minek, ha folyton itt van nálunk? Nyíltan érezzem szarul magam itthon, amikor imádok itthon lenni? Amikor számomra a lakásunk és a családom a megnyugvás szigete? Vagy oltogassam, ne fogjam vissza magam, és akkor majd az öcsém, akit imádok, ellenem fordul és elköltözik a vérbe? Vagy mi? De komolyan mondom, hogy egy percet sem tudok egy légtérben tölteni ezzel a lánnyal tovább. De semmi értelme nem lenne rászólni, hogy ne nyávogjál már bazmeg, mert a falra mászom!!!! Ne próbáld leszopni az öcsém, amíg a szobában vagyok, mert levágom a fejed! Ne beszélj olyan ostobaságokat, amitől sírok, úgymint a "német" szó helyett "náci" szó, de úgy, hogy "nem tudok náciul", meg hogy "Görögbe az volt..", ha már egyszer "Görögországban" heyett azt mondja "Görögbe", akkor már mondja azt, hogy "GörögbeN". Hiiii, de írok mindjárt öcsémről és barátnőjéről egy blogot*! És az lesz az címe, hogy Az idegeimmel játszol!

*Az előbb a _blogot_ szó helyett _drogot_ sikerült írnom.