Na. Az van, hogy eléggé kikészít az öcsém csaja. Aki konkrétan ideköltözött hozzánk. Se szó, se beszéd. Mi mosunk rá, mi takarítunk utána, és ezt a bejegyzést ki is törlöm majd, de előtte még annyit, hogy a sok geciséget, ami kikívánkozik belőlem az irányába, mivel nem adhatom ki magamból, mert mi lenne jobb, ha háborút indítanék ellene - ugye? -, tehát írok egy új blogot, ami a leányról szól. A helyszínek és a szereplők neve nyilván hazugság, meg hogy apámmal élek - mer ugye anyámmal, de minden más szó szerint igaz. Csak ide nem akarom írni, mert öcsém ezt ismeri. Sajnos megbeszélni nem lehet, a csaj meg itt marad, csak a hangulat lenne rosszabb. Az enyém így is rossz, mert olyan emberrel kell együtt ÉLNEM, akit nem én választottam, sőt, akit a hátam közepére se kívánok, nem hogy az otthonomba és a családomba.
Mielőtt bárki is félreértené, ez nem egy újkeletű probléma. Ez van több, mint egy éve. Mi lesz a vége? Az én fogkefémmel fog fogat mosnai? Az én tamponjaimat használja majd el, és mikor nekem kell, nem lesz itthon? Az én tusfürdőmet használja el? Én tűrök, amíg egy héten 3x van itthon azt mondom oké. Akkor is idegesít a lénye és a puszta létezése, mert elég elviselhetetlen kislány, de 0-24-ben igazi kínzás.

Na itt a kert.