Na a mai álmom gyerekek.
Álmomban volt egy kutyám. Buksi volt a neve. Ilyen kölyök németjuhász féle volt. Ami már azért is érdekes, mert sosem volt kutyám, szóval 23 éve az öcsém barátnője az első háziállat itthon, na mindegy. És nem tudom milyen célzattal, de úgy vittük ki Buksit a kocsihoz, hogy én fogtam az első két lábát, tesóm meg a másik kettőt, és érted, így hanyatt fekve vittük a kutyát. És leejtettük szegénykét, és betört a feje. És ott feküdt hanyatt és folyt a vér szegénykém fejéből. És akkor gyorsan kikerestem az állatorvosa telefonszámát, és hívtam, hogy azonnal jöjjön, Buksi feje betört, és nagyon rossz állapotban van, és közben nagyon aggódtam érte. Felveszi a telefont az állatorvos, mondom neki, hogy mi a szitu, és ő kérdezi, hogy súlyos-e a baj. Mondom neki, hogy nem tudom mennyire súlyos, de vérzik a feje és nem mozog nagyon, csak nyűszít. Erre az orvos kéri, hogy tegyem a kutya füléhez a kagylót. A következő történik, odateszem a telefont, és hallom, hogy a doki kérdezi a kutyát, hogy "súlyos a baj? ki kell mennem hozzád? - aztán látom, hogy a kutya nemet int a fejével és elmosolyodik bíztatóan. Akkor visszavettem a telefont és mondom a dokinak, hogy oké, semmi baj, a kutya azt üzeni, jól van.

Van még kérdés azzal kapcsolatban, hogy vajon mért nincs háziállatom?