I love Budapest

Annyi mindent írnék, viccesen, ironikusan, szarkasztikusan, nevetnél is meg satöbbi, de most azt tudom csak mondani, hogy nincs energiám, mert a mai napom kb felért azzal, mintha lelöktek volna a 6dikról, aztán a hullámat megrugdosták volna, belém harapott volna 4 kutya, majd a hullaház rám gyulladt és omlott, végezetül ebben az állapotban kellett még a régi barátaimmal is találkozni, és lekúrni a Mélypontos pinát, hogy a kurva anyádat, ha lefoglalom a termet, akkor ne hagyja el a szádat olyan mondtat, hogy "de attól még be fognak menni". Szóval ma kicsit kikészültem. Agyban elfáradtam, nem is szaporítom tovább a szót, kitérek a lényegre.
Reggel fel, Deákra el, forgattunk a városi napon, sokat nevettem, találkoztam a legutóbbi fellángolásommal, nevezzük Lacinak, mert az a neve, de már kihúnyt a régi tűz. Kackackukac. Na voltak vicces dolgok, az egyik csapat kurva jófej volt, minden akciójuk előtt óbégatak, hogy SZIMPATIKUS TÉVÉ gyertek, mi meg mentünk felvenni az atom durva állatokat (akik egyébként nagyon helyesek és kedvesek voltak), és kurva jó felvételek készültek - remélem. Aztán egész nap ugye a stábbal mászkáltunk, és volt egy állomás, ahol Baba és Barni letámadnak (akiket egyébként kb 2 éve nem láttam), hogy hello, moira, hogy van a blogod? Mi van veled? És belemonnnnyák a kamerába, hogy moira.blogol.hu, hát mi van veletek??? És mondja az egyik, hogy ők a Pipés résznél tartanak, mondom mi a fasz? Az kb 2 éve volt. Erre odalép hozzám egy full idegen és kedvesnek látszó kislány, hogy nem, az nem_tom_mikor volt. Mondom tessék? Mi ez itt a szürkületi zóna? Nem látok, nem hallok. Na szóval kissé bázzzzzeeeeeeee.
Aztán voltunk a Gellért-hegyen is, elszívtam 10 doboz cigit, meneteltem 10 órát, kérdeztem 120 embert, jól leriportoltam a népeket, majd remélem hátha esetleg meg is vághatom, az zsírfasza lenne.
Ezenkívül meg utána Andikával találkoztam, de addigra már mentális hátrányos helyzetű voltam, ezen kívül természetesen rövid szoknyában voltam, mert ugye ép elméjű ember miben megy utcára, ha tudja, hogy az egész városban rohangálni fog, hegyet mászik, pocsolyákon és erdőkön kel át, hát felvesz bazmeg egy harisnyát és rövid szoknyát. Még jó, hogy nem Mánolo Blánikban mentem baszki. Na lényeg az, hogy felszaladt a harisnyám, úgy néztem ki, mint egy szakadt vérkurva, de Andika megnyugatott, hogy nem látszik. Háháhá.
Aztán Péhez ugrottam fel, nem volt nagy kedvem, ez a nagy büdös helyzet, inkább kötelességnek éreztem, mint örömnek. Fent volt Ádika, meg Karesz, de testidegen volt a szituáció. Ami elmúlt elmúlt.

Egyébként meg nem tudom eldönteni szívem, hogy most mi a kurvaélet van, és egyébként is, nagyon fáj a fejem, úgy ma ne, szívem, ma ne.