Állati szar, amikor megtudod egy hozzád régebben közelálló barátnődről, hogy mekkora gátlástalan ribanc, hogy sunyi módon ordítva dug az exeddel, mikor tudja, hogy te mennyire kivoltál, mikor szakítottatok. És volt, hogy még neki nyígtál, hogy mennyire hiányzik a srác, ő meg akkor már rendszeresen kuratta magát vele. Hát. Vannak emberek, akiknek semmi se szent, és bárkin bárhogy átgázolnak, csak meglegyen a saját ki kicsinyes céljuk, bármit feláldoznak.
Ezen kívül még annyit szeretnék elmondani, hogy szegény Jonny a mocsokban rohad, és hogy undorítónak találom azt a viselkedést, amikor valaki annyira féltékeny, hogy sehova nem engedi el a szerelmét, és mindig mindenhova vele megy, és pl ha én a nőgyógyászhoz hívom a barátnőmet, mert félek és jól esne, ha fogná a kezem vagy valami, és vele megjelenik a faszija, akkor azért mind kettőnek lezúznék egy sallert. Meg még azt is utálom, amikor egy szerelmespár annyit van együtt, hogy a végén már senki mással, és leszarja a barátiat, és mikor szakítanak egyedül lesz, nem lesz egy barátja sem, és kinyírja magát.

Az emberek végtelenül ostobák tudnak lenni, tehetetlen, életképtelen faszkalapok.


Ma egyébként remek volt, kicsit pakolásztam, aztán megbeszéltük a szinopszist, meg néztem még egy kis Jébét, aztán jött Hegi, kis dumi, és most ennyi. Ma nem voltam túl jókedvű. Asszem. Andikára se volt időm, hogy mosolyt csaljon a kis búrámra.
Holnap suli, és állatira rühelletes, hogy leszarom az egészet, és fel vagyok háborodva, hogy az én szakirányomnak megfelelően nem tanulunk semmit, csak a tévézés, de a rádiózásról egy nagy lófasz sem esik, és ez feldühít engem. Idén diplomázom. Ó baszki, gyerekjáték lesz.