I love Budapest

Régen fostam ennyire kurvára filmen. De most nem akarok ilyen vulgaritásban fürdeni, ebben a bejegyzésben nem használok ilyen szavakat. Ez egy komoly bejegyzés lesz.
Az a nagy büdös helyzet, hogy ha képes lennék szavakkal elesélni, hogy miket érzek, miket és hogyan érzékelek a legvadabb rémálmaimban, Hollywood tökéletesen meg tudná csinálni a pontos mását. És ez rémületes. Képzeld el életed legdurvább rémálmát. A legdurvábbat. És szorozd meg ezerrel. Aztán felriadsz, és zihálsz az ágyadon ülve. Majd mikor kezdesz megnyugodni, hogy huh, ez csak egy borzasztó álom volt.. akkor újabb még az eddigieknél is borzalmasabb dolgok történnek.. és rájössz, hogy nem keltél fel az előbb... és ez így megy, és nem tudsz felébredni.
Hát kb ilyen érzéseket váltott ki belőlem ez a film. Hollywood bármit - értsd bármit - képes megcsinálni. Az elmúlt pár évben úgy éreztem, már nagyon fásult ez a dolog. Semmi új, semmi újszerű. Unalmas, klisék. Untat. Képek lehetnek jók, effektek lehetnek jók, sztorik lehetnek jók, de valahogy nagy durranások nem születtek. Legalábbis engem nagy ívben elkerültek. Mindig tudod mi lesz, mindig tudod mi történt. Unalmas.
Rémisztő filmekben mondjuk ami nekem az elmúlt pár évben igazán tetszett, és nagyon nagyon jó ötletnek és kreatívnak találtam, az a Blairwich project volt. Egy legendát teremteni egy film köré. Elképesztő. Se stáblista, se film zene. Csupasz, összevágott képek.
Nos. De hogy melyik ez a film, ami felkavart? Aki látta már, az biztosan sejti; 1408. Stephen King novellájából. A képi világ lehengerlő. Techikailag hibátlan, mind vizuálisan, mind a hanghatásokat illetően. A színészi játék elég jó, a vágás, az effektek mind annyira a helyükön vannak, hogy huh. Éppen ezért volt ilyen hatásos. Mikor kijöttem a moziból, remegtem. Régen hatott rám így film. Hátborzongató volt az egész. A rémület szót használnám. Legvadabb rémület. A legborzalmasabb érzéseket tárja eléd; pánik, gyász, paranoia, klausztrofóbia és halálfélelem.
Aki nem látta a filmet, de meg akarja nézni, az inkább ne olvassa tovább. Mert most belefutok a sztoriba. És a poént is lehet, hogy lelövöm. Én szóltam.

A kezdésnél úgy gondoltam elég gagyi. Esik az eső, este van, megáll egy motelnél a faszi egyedül, szkeptikus, méghogy kísértetek!, kis fanyar humor, kis irónia, nem nagy ügy és nem is túl újszerű. Aztán jönnek újabb dolgok. Új, nagyobb munka, egy nagyvárosi hotel szobájáról terjed legenda. Mindenki meghal, aki oda betér. Egy órán belül. 56 haláleset, közöttük 22 természetes halál és sok öngyilkosság. A szállodaigazgató megpróbálja lebeszélni a pasit. A pasi, Mike, egyébként író, és a kísértetházas-sztorikat írtja ezerrel, egy éjszakát végigvirraszt, aztán megírja, hogy semmi sem volt ott, vagy hogy mik lehettek a zajok, amiket korrábbi vendégek észleltek. De ez a szoba más. Bemegy. Bezárkózik. Semmi sem történik. Már-már reméltem titokban, hogy nem is fog, és így szépen eltelik a másfél óra. De nem.
Először az alap parák jönnek. Becsapódik az ablak, bekapcsol a rádió, csoki kerül a párnára. Oké, megmagyarázom magamnak - Mike-kal egyetemben, hogy biztos a szállodaigazgató rémisztgeti bátor vendégét. Aztán egyre másra újabb rémületek. Bekapcsol a tévé, és régi családi felvételt látunk a volt feleségével meg az azóta rákban meghalt kislányáról. Kedves, idilli családi felvétel. És amennyire nincs helye egy ilyen hangulatú jelenetnek egy horrorfilmben, annál félelmetesebbnek hatott. Ugye akkor már sejthetjük, hogynem a szállodaigazgató szórakozik, mert honnan is szerezne ilyen felvételeket? Aztán egyre durvább dolgok, egyre borzalmasabb víziók és látomások jelennek meg. A kép a falon a tengert és a horizontot ábrázolja, középen egy hajóval. A kép ferde. Megigazítja. És igazából nem is kép ferde; a tenger és a horizont találkozása volt ferndn festve a képkerethez képest. Itt kicsit bevillant a Kör című (szerintem igen gagyi) film egy jelenete, mikor a légy a képernyőn valósággá válik. És akkor indul a dömping. Elképesztő képek, elképesztő ötletek és elképesztő kreativitás. Sosem látott megoldások, sosem látott rémálmok. Azt gondoltam biztos halucinál. Ivott mielőtt bevonult a szobába, lehet, hogy volt benne valami. Aztán arra gondolok, hogy álmodik. Ez be is igazolódik. És ezután jönnek a még ennél a fokozhatatlanabbnak hitt sorozatnál is keményebb és arcul csapósabb jelenetek.
Nos, a kérdéseim, amiket első sorban azokhoz intézek, akik már látták. Mért engedték be a faszit a szobába? Mért nem ment bele az igazgató egy perbe, csak hogy mentse a pasas életét vagy a Hotel hírnevé? Bár később van egy érdekes jelent a szállodaigazgatóval...
A következő, hogy mért maradt életben Mike? Szerintem úgy lett volna tuti, hogy meghal. Ő is, mint mindenki más.

Javaslom a filmet. Ha másért nem, a képi és a technikai trükkök miatt. Az operatőr, a rendező, a vágó, az író mind mind zseniálisak. Komolyan remeg kezem lábam még mindig. És amit megfigyeltem, hogy a kedélyekkel együtt a főhős haja is párhuzamosan borzolódik mindig.