Na gyermekeim in the Úr.
na, a mai napom, mind hormonálisan, mind lelkileh, mind testileg igen nagy megmérettetéseket mért rám.
Először is: menstruálok. Egy csöves mellé is szívevesen lekuporodnék, csakhogy egy féri magához öleljen. Erre ugye jött ma át Misi (régi szívemet összetörő, aki sokkal több hónapon át viselt meg, mint amennyit jártunk), és édes, kedves, aranyos, humoros (mert amúgy is ilyen), lehengerlően helyes, meg minden. Hát utdod mennyire imádtam én őt. És hozott nekem karkötőt Párizsból, meg egy táskát is, annyira de annyira édes, és annyira de annyira kár, hogy nem szeretett engem annyira, hogy meg akarjon tartani örökbe. Na mindegy.

A második. Ma voltam Pintyinél, ott volt Pipe. Olyan kedves és jópofa az a srác is, ő is összetörte a szívemet, de már nagyon régen, akkor még talán Misit nem is ismertem. Lényeg a lényeg, jobb lett volna az életem, ha Pipe akkor igent mond, nem baj.. Így most egy másik lány élete boldogabb. Igazából mindegy, ezen is túl vagyok.

Aztán este találkoztam a rég nem látott Régi Históriával. Nagyon izgultam, meg reszeketett mindenem, aztán egyszercsak ott volt, és vigyorgott és jófej volt, és kedves, és aranyos, meg helyes, szóval nagyon örülök, hogy nem sült el rosszul. Sokat nevettünk, bár néha mind ketten kurvára zavarban voltunk, néha meg kurva gördülékenyen ment a rihi-röhi és néha volt lyen kínos csend, óóóóó, én meg kényszeresen kezdtem szóbahozni minden faszságot, klasszikus szituáció. Aztán egyszercsak rájöttünk, hogy mi régen mennyit találkoztunk, és milyen sokat buliztunk együtt, de mondom, ennek már 6-7 éve... Szóval összességében remek volt, ha csak ennyi az egész, akkor is jó volt újra látni! Kb két órát voltunk együtt, aztán hazahozott :)
Hát vagy találkozunk még vagy nem. Több variáció nincs.