Andika most megy először karácsonyozni a pasijához.

Andika üzenete:
sziládra a testem mit a jég, nem remegek
Andika üzenete:
apjával flörtölni fogok, anyjának meg dícsérem a föztjét
Andika üzenete:
sima ügy
Andika üzenete:
de mit csináljak a nagmamájábval?
Andika üzenete:
vele is flörtöljek???

Ja. Zolika ugye beteg lett ezt tudjuk. Ezért elmaradt a randika. Ami pont egy hete lett volna. Én nagyjából egyből úgy vettem, hogy oké, ez bukó. Aztán írtam neki, hogy mi a helyzet (nehogy már rajtam múljon), és ő vissza is írt kedvesen, hogy még beteg, és hogy valamikor most már találkozunk, csak még hagy gyógyuljon meg.
Én meg természetesen úgy vettem, hogy na látom nem annyira akar ez velem találkozni, úgyhogy keresztbe is meg hosszába is, én meg aztán nem fogok erőszakoskodni az kurva élet. Úgyhogy nem válaszoltam neki és le is szartam a továbbiakban az egészet, csak behúztam még egy strigulát.

Erre ma ír nekem személyre szabottan, hogy Boldog Karácsonyt meg blablabla! Most mi vagy mi????

Mindig eszembe jut egy mondjás: Élt egyszer egy nő, aki megértette a férfiakat, de sajnos belehalt a röhögésbe mielőtt tovább adhatta volna...

Azt álmodtam egyébként, hogy Andival egy dzsungelben voltunk, ami tényleg életveszélyes volt, tigris, meg minden rémes dolog, meg sötét, meg mégrező békák, meg rovarok, és iszonyú sűrű volt, és az a volt a feladdat (valami Vágó István-féle vetélkedő lehetett), hogy a dzsungel közepén a legmagasabb fa tetejére másszunk fel. Ja és a kezünkben volt még egy csecsemő. Az egész rendezvényt Andi nagyszülei szervezték, akik egyébként ott laktak a fa tetején. Állati para volt, de végülis nem rémüldöztünk, csak mentünk. Meg egyszer visszafordultunk, hogy feladjuk, de végül nem. Persze mielőtt odaértünk volna felébredtem, mert hazajött az öcsém, és ő csak ordítva képes beszélni.