I love Budapest

Tegnap szigorlatról rohantam korizni, atom király volt, csak kicsit sok az ember és az állat se kevés. Aztán haza, Andikával egy kis ipari sztondulás, sok röhögés, aztán bele az éjszakába. Megittunk vagy egymillió liter fröccsöt, imádom a fröccsöt, erre már régebben is rájöttem. Kicsit beittunk, de nem volt vészes, nem ébredtünk Csepelen, se Miskolcon, úgyhog nó para. Aztán aludtunk, reggelire Advil, és nem voltam másnapos! Ezen úgy felbuzdultam, hogy eldöntöttem, holnap úgy bebaszok, öröm lesz nézni. Nincs is jobb egy másnapos, magadra hányós évkezdésnél! Ma Nagyinál ebíd, délután meg meg úgy volt kimegyünk korizni Betti úrhölggyel, de nem mentünk, de helyette Nagynéném, édesem, elrángatott, és szuper volt, bár neki nem, és le is lépett, én meg toltam tovább egyedül, és kurvára élveztem, mert imádom, és elég pöpec az új kori hehe. Na, szóval már egy órája toltam, és mondom magamban, hogy na még 10 kör. Aztán lement a tíz, és még 20. És közben kicsit azt képzeltem, hogy síelek, meg hogy milyen überfasza lesz majd síelésen. A telet nekem találták ki. Meg mondjuk a nyarat is, de mindegy.