Nem tudom mi van velem mostanában, hogy ennyit írok egy nap, főleg, hogy most csak a magam örömére írok, meg esetleg azon ismerőseim örömére, akik ismernek engömet 3D-ben is, úgyhogy a többiek nem is értik majd, tehát nem elég, hogy egy nap 100 bejegyzést írok, de még olyan is vagyok mint a legkisebb paraszt gyerek, vagy mi a faszom, pásztor legény, aki hoz is ajándékot, meg nem is.

Na a lényeg az, hogy ez annak lesz funny, aki tudja hol dolgozom. Szóval hívom az embert, mondom neki, jónapot, én ez meg az vagyok INNEN ONNAN (ide behelyettesítendő a cégbácsi neve). Erre visszakérdez, hogy innenonnan (és ide meg ő azt mondta, hogy a cégnév első betűje kicserélve H-betűre)???? Anyáááád, hát baszki. Mikor hazaértem, akkor tudatosult bennem, hogy ez mekkora kemény, és hogy micsoda mennyei gondviselés lehetett az én nyakamon, vagy vállamon, hogy nem röhögtem irdatlanul arcba azt a jámbor embert, hogy MI VAAAAN??

Na, de azért nem röhögtem persze, mert ahogy a mondás is tartja, dolgozni csak szépen, like the star goes on the sky. You know. Ja ma egész nap angolnyelvű magazint olvastam, mert azt éreztem, hogy Linivel így szolidarítok, aki tegnap nyelvvizsgázott, és még nem mondta meg, hogy hogy sikerült neki.

Esküszöm ma már nem írok (a ma az addig tart, amíg fel nem kelek, értem?!), és most pár napig csak nagyon keveset, hogy aztán izé, érted, vagy valami.